nyíl

1. részesedés, hely vagy terület, amely a nyílhúzás vagy nyílvetés, másrészt → nyilazás révén az eljárásban részt vevőknek jutott (nyilas, nyílföld, falu nyila). – 2. Eszköz, eredetileg tulajdonjellel ellátott nyílvessző, később névvel vagy számmal megjelölt fémfalap, golyó vagy papírszelet, amelyet megfelelő módon és eljárás mellett a sorsolásban részt vevők kihúztak. A húzás rendje a részesedés sorrendjének felelt meg. – 3. Megnyilalás: a ló lábának bizonyos megsértését jelenti. Herman Ottó szerint országosan közhasználatú szó. A kovács megnyilalja, az elevenbe veri a szöget, a pata belső részeit szöggel megsérti. Adataink szerint a 17. sz.-ban is ismerték. Növényekkel, ráolvasással gyógyították. – 4. Játékfegyver. – Irod. Magyary-Kossa Gyula: Magyar orvosi emlékek (I–IV., Bp., 1929–1940); Vajkai Aurél: Egy bakonyi falu paraszt állatorvosai (Ethn., 1938); Tárkány Szücs Ernő: Körösfői „örökségek” tulajdonjegyei (Népr. Közl., 1959); Kresz Mária: Nyíljegyek Nyárszón (Népr. Ért. 1975).