rúdravaló

lakásdíszítés céljából a szobában függő → rúdra kiterített, lepelformájú textília. Nagyobb összefüggő területen Erdélyből ismert, de a századfordulón még használatos volt a Duna–Tisza-köze és a Dunántúl egyes részein is. Néhol csak ünnepi alkalomra terítettek díszesen szőtt vagy hímzett lepelfélét a rúdra, pl. Zala m.-ben karácsonykor, másutt állandóan fenn volt a rúdravaló, pl. korábban Kalocsa környékén. A rúdravalót tartó rudat többnyire a → vetett ágy fölé függesztették, esetleg a hálóágy fölé is, ritkán az → asztal mögötti falrészre vagy a tüzelőberendezés mellé. Kalotaszegen a századfordulón ünnepen legalább egy felöltöztetett rúd lógott az ágy fölött, de módos helyen a szoba teljes hosszában és széltében ott húzódott a rakott rúd. A rúdravaló elsősorban kendő volt (rudi kendő). – Már 1490-ben így ábrázolja a rudat egy horváto.-i freskó (Hrastovje) a paradicsomból kiűzött, paraszti munkát végző első emberpár lakásában, három szorosan egymás mellé felterített, különbözőképp mintázott, hosszú, szőttes vagy hímzett csíkos kendővel. Nem lehetetlen, hogy az e korbeli mo.-i forrásokban szereplő, parasztházbeli díszített → törülköző kendők egy része is rúdravalóként ékesítette a lakást. A levéltári adatok szerint a 18. sz.-ban még városokban, így Debrecenben, Hódmezővásárhelyen is használtak rúdravalót. A 19. sz.-ban a déli Duna-mente egyes községeiben s ugyanígy a Kisalföldön, különösen módos családoknál volt szokásban egyező nagyságú, nemegyszer azonos mintázatú rúdravaló kendő felterítése. Az ilyen rúdravaló száma néhol kötött (2–6), másutt a tehetősségtől függően akár 20 is lehetett. A speciálisan erre a célra készült rúdravaló kendőn kívül Székelyföldön gyakran hímes lepedőt terítettek fel (rudi lepedő). Meglehetősen általános volt felteríteni megfelelően hajtogatott → abroszt, → ágyfűtől valót, → derékaljat, → párnahéjat, vőfélykendőt, szinte mindennemű díszes lepelfélét, de ha mindez nem lett volna elég, új zsákot is. Erdélyben rúdravaló céljára hosszú, akár 8–9 m-t is elérő 40–80 cm széles leplek is készültek, amelyeken a dísz rendszerint hosszában futott, csík alakban, de lehetett ez a rúdravaló keresztcsíkozásos is. Készülhetett a díszítés szaggatottan, sima felületekkel váltakozva, ezekre az előbbi csíkdíszre merőlegesen futó díszítésű kis rúdravaló kendőt volt szokás felfektetni. A dévai csángóknál az ágy feletti rúdra festékest terítettek, arra → széllepedőket, rúdi kendőket, ezek fölé pedig az ágyra felállított tömött párnákat támasztottak. – Irod. Szabó Imre: A dévai csángó-székely telepesek lakása és lakásberendezése (Népr. Ért., 1903); Fél Edit: Bevezetés a magyar népi hímzések ismeretébe (Bp., 1963); Fél Edit–Hofer Tamás: A kalotaszentkirályi kelengye I. (Népr. Ért., 1970).

Szálánvarrott öltéssel varrt rúdravaló részlete (Kalotaszeg, v. Kolozs m., 19. sz.) Bp. Néprajzi Múzeum

Szálánvarrott öltéssel varrt rúdravaló részlete (Kalotaszeg, v. Kolozs m., 19. sz.) Bp. Néprajzi Múzeum

Szobabelső kemence melletti részlete. A nappali pihenésre szolgáló „ágyszékkel”, fölötte a rúdravaló kendő széle látszik (Szakmár, Bács-Kiskun m., 1965)

Szobabelső kemence melletti részlete. A nappali pihenésre szolgáló „ágyszékkel”, fölötte a rúdravaló kendő széle látszik (Szakmár, Bács-Kiskun m., 1965)