sárközi ingujjhímzések

TARTALOM

sárközi kerámia

sárközi jegykendők

a → sárközi hímzéseknek egyik, stílusában a többitől igen eltérő csoportja. Len- vagy kendervászonra dolgozták selyem-, szőr- vagy gyapjúfonallal, esetleg pamuttal. Egy-egy sárközi jegykendő készülhetett egyszínű meggypiros vagy drapp hímzőfonallal is, de gyakoribb a kék-sárga-vörös, a kék-vörös-zöld s a drapp-barna színösszeállítás. A többszínű példányokon jelentkezik a kontúrozás, mindig sötétbarna vagy fekete színnel (ez kapcsolja némileg a sárközi jegykendőket a → sárközi bíborvégekhez). A sárközi jegykendőn mértanias díszítőelemek is jelentkeznek, ezeket a merevebb félkeresztöltéssel és → keresztöltéssel, valamint az → előöltések sorával varrták. Nagy többségük azonban → laposöltéssel vagy → váltogatott laposöltéssel készült, a kontúrokat → száröltéssel varrták. Egyes sárközi jegykendőknek a közepén van a minta zöme, másoknak a sarkait dúsan hímezik s a középre csak egy forgórózsa vagy más szerény díszítőelem kerül. Ismét másokon egyformán hangsúlyosan hímezték a széleket és a közepet is. A sarokminták rendszerint erősen stilizált virágtövek, a középre forgó kacsokkal körülvett rozettákat, koncentrikus nagy köröket helyeznek. A → sárközi főkötőket aprólékosan varrták, a → sárközi halottas párnákat gondosan, de nagyvonalúan, a jegykendőket nem egy esetben elnagyoltan, csak jelezve folt alakban a rozettát vagy virágszirmot, amit azután tört vonalú vagy szépen rajzolt kontúrral vettek körül. Két-két szemben levő sarok mintája rendszerint egyező, így a jegykendő másképp hajtogatva két kendő szerepét töltheti be. Közvetlen elődei a hasonló formájú, díszű, szerepű úri kendőkben kereshetők. A múlt század végére a kivarrt → jegykendőket horgolt csipkekendők, majd horgolásos szélű gyolcskendők váltották fel. – Irod. Malonyay Dezső: A magyar nép művészete (IV., Bp., 1912); Andrásfalvy Bertalan: A Sárköz népművészete (Szekszárd, 1967).