seprű, söprű

1. → söprűkötés. – 2. A → népi hitvilág elterjedt, sokféle célra, elsősorban → rontás elhárítására használatos → mágikus tárgya. Eredetileg általában nyírfavesszőből készült, így örökölhette a → nyírfának tulajdonított rontáselhárító hatást. A ház és főleg az istálló ajtajába támasztották, hogy a „rossz” vagy a → boszorkány be ne mehessen; különösen ha a lakók távol voltak vagy az istállóban újszülött állat volt; de ilyen jellegű használata az emberi élet és gazdálkodás, házimunkák sok mozzanatát végigkísérte (pl. szoptatós anya lábát villámlás esetén rátette, megrontott tehén → tejét seprűre fejték, a vetőmagot átcsurgatták rajta; → szemverés esetén a kiscsirkéket húgyos seprűvel csapkodták meg; a → vihar elhárítására seprűt dobtak az udvarra stb.). Másrészt a seprű a boszorkány közismert attributuma: elterjedt hiedelemmondák szerint seprű átadásával adja át a tudományát, ill. rajta lovagol. – Irod. Szendrey Zsigmond: A varázslatok eszközei (Ethn., 1937).

Az ajtó elé állított seprű jelzi, hogy a háziak nincsenek otthon. Egyúttal védekezés rontás ellen is (Szilágyballa, v. Szilágy m., 1941)

Az ajtó elé állított seprű jelzi, hogy a háziak nincsenek otthon. Egyúttal védekezés rontás ellen is (Szilágyballa, v. Szilágy m., 1941)