sógor

1. szűkebb értelemben az ego házastársának férfitestvére, vagy nőtestvérének férje. – 2. tágabb értelmezésben az ego vér szerinti nőrokonának férje, s a házastárs vér szerinti nőrokonának férje, s a házastárs vér szerinti férfirokona. A házastársak férfitestvéreire használatos a testvérsógor terminus is. A házastársak vér szerinti férfirokonai mindkettőjük rokonsága összes tagjainak sógorai, vagyis → sógorsági viszonyban vannak egymással. Hagyománytartó társadalmakban vagy társadalmi csoportokban a sógorságot addig tartják számon, ameddig a vérrokonságot. – A magyar nyelvterületen a sógor jelölésére több terminológia használatos. Ezek a terminológiák kifejezhetik a rokonsági viszonyt; sógor, sógoruram stb. ill. a vér szerinti rokonnak kijáró báty különböző alakjaival. A szólító a vele egy generációba tartozó sógorokat, ill. a nála idősebb vagy fiatalabb sógorait a szólítás módjával is megkülönbözteti. Pl. idősebb sógorait a bátyám, bácsi, uram, sógorbátyám, a fiatalabbakat ritkán az öcsém, kissógor néven nevezi. De általános, hogy az egykorú sógorok egymást keresztnéven szólítják s tegeződnek, s ugyancsak keresztnevén tegezve szólítják a náluk fiatalabb sógoraikat is. A hivatkozó terminológiában a sógor kifejezés mellett gyakran körülírják a rokoni kapcsolatot: néném uram, testvérem lányának a férje stb. – Ha egy sógort meg akartak különböztetni a hasonló rangú és szólítású sógorok közül, gyakran használták annak kereszt- vagy családnevét, pl. Kovács sógor, József bátyám, ha a sógor messze lakott, messzisógor néven is emlegették. – A → nagycsaládban az asszonyok együtt éltek férjük férfitestvéreivel, vagyis sógoraikkal, esetleg apósuk férfitestvéreivel is, s a patriarchalis családforma megkövetelte, hogy az asszonyok sógoraikhoz tisztelettel magázva, kendezve beszéljenek. A férj bátyját vidékenként váltakozva nagyobbik uramnak, második uramnak, öregbikuramnak szólították, öccsét kisebbik uramnak, ifjabbik uramnak hívták, általában őt is kendezték, magázták, ritkábban keresztnéven, tegezve szólították. Sógornőiknek férjét, kivel nem éltek az asszonyok egy fedél alatt, sógornak, sógorbácsinak vagy keresztnéven tegezve szólították. A férj többi férfirokonát korának megfelelően bácsizták, uramozták, kendezve, magázva, vagy keresztnéven tegezve. – Erdélyben és a Dunántúlon ismeretes a süv, sü, D-Dunántúlon a bér, rév főnév is a sógor jelölésére. – A sógorok viszonyát a helyi szokás és a személyi kapcsolódás határozza meg. A sógorsági viszonyban élőkre általában ugyanazok a kötelezettségek hárultak, mint a vérrokonokra. Joguk volt a lakodalmi meghíváshoz s az ott osztogatott ajándékokhoz. Közös munkáknál segítettek egymásnak, tanácsot, kölcsönt adtak s ennek viszonzását elvárták. – A századforduló óta országosan az a tendencia, hogy az apa vagy anya testvérei közül válasszák ki a keresztszülőket, vagyis az apa vagy anya sógorát hívják meg keresztapának. Ezzel a megtiszteltetéssel együtt általában a sógor lett keresztgyermeke lakodalmában az egyik tisztségviselő, leggyakrabban a násznagy.