sopa

1. négy oszlopon álló, nyereg vagy gúla alakú tetővel ellátott, takarmánytároló építmény, amelynek fedele (szemben az aborával) nem mozgatható. A hagyományos módon épült sopának oldalfala nem volt; ritkán vesszőfonadékból, lécből készült oldala lehetett. Abaújban és a Zempléni hegységben újabban zárt, deszkafallal ellátott és kőoszlopokon álló sopákat is építenek. A sopa jellegzetes szénatároló építmény a történeti Abaúj, Zemplén, Ung, Bereg m. területén. Követhető lengyel és szlovák területeken is. A szatmári, máramarosi románok az aborát nevezik şopru-nak. – 2. Fedett, négyszögletes karámféle, főleg juhok, ritkábban csikók, sertések, szárnyasok részére. Oldalfalának anyaga napraforgó- vagy kukoricaszár, esetleg nád. Fedele bogárhátú vagy nyereg formájú. Ismeretes Szeged vidékén, a történelmi Arad, Torontál, Temes, Csanád, Békés vármegye területén. A sopa szó egyes változatai „szín, fészer, kamra, szénapadlás” jelentésben feltűnnek a Kisalföldön, Erdélyben, az Alföld német szórványain. A sopa szót német jövevényszavaink között tartjuk számon (Schuppen > sopa); északon szlovák közvetítéssel is számolhatunk. – Irod. Beke Ödön: Sopa (Magy. Nyelvőr, 1960); Balassa Iván: Földművelés a Hegyközben (Bp., 1964); Ikvai Nándor: Földművelés a Zempléni hegység középső részén (Debrecen, 1967).

Sopa (Baskó, Borsod-Abaúj-Zemplén m., 20. sz. első fele)