sportjáték

a kötött formájú többszemélyes játékok gazdag, változatos csoportja; egyúttal a legszervezettebb népi → gyermekjáték. Nemcsak fiúgyermekek, hanem felnőtt számba menő legények is játszották. A játék tartalmát a fürge mozgás, az ügyes célzás, az ütőbotok könnyed forgatása stb., valamint a játszó közösségek által érvényesített szabályok betartása, a csapatban való összetartozás érzése, az együtt küzdés élménye, a versenyszerűség, néha harci jelleg határozza meg. A játékteret, mely általában 20–50 m között változik, a játéknak megfelelő formában jelölik ki (gyakran a falu melletti füves „játszón”). A sportjátékok lehetnek csoportos játékok (→ gólyázás, → prücsközés, → csürközés, karikázás, → bigézés, → nemzetes) vagy mérkőző csapatjátékok (→ méta, → tekézés, → körberóta, → kótyázás). Ezekhez minden esetben → játékeszközöket használnak (labda, teke, bige, csülök, csürök, ütőbotok stb.). De a sportjátékok közé sorolhatók az egyneműbb, eszköz nélküi versenyjátékok is. A → láncszakító játék testi erővel való versengésen alapszik. A versenyfutás legegyszerűbb formáján kívül ismert játékos versenyfutás kör körül, egymással ellentétes irányban (ez gyakran a → kergető körjátékok tartozéka); de a → fogók között is vannak versenyfutás jellegűek (pl. húzós játék), ismeretesek továbbá versenyfutással egybekötött elbújó játékok (→ kikopogó). A versenyfutás kézügyességi versennyel is összekapcsolódhat. Az ültetés-játékban a versenyfutóknak kézben tartott apró kavicsokat kell futás közben földbe dugni. A csiribotázás, böltetés, baktatás egyszerű botdobással vagy a botok földön bukfenceztetésével való mérkőzés. Más egyszerűbb játékokban a sportszerű jelleg csak a versengésben nyilvánul meg (→ csiberakás). A játékok célja a szervezettebb sportjátékokban a versenyen, mérkőzésen kívül sokféle lehet: 1. szerepcserére kényszerítés (méta, tekézés, csürközés, kecskézés); – 2. az egyik csapat kiütéssel való fogyasztása (körberóta); – 3. az egyes játékosok kirekesztése (tekézés, lyukbaterelgető változata; kótyázás); – 4. magasabb pontszám elérése meghatározott játékidő alatt (teke, bige). A szervezettebb sportjátékokban a játékosokat általában kisorsolják → játékkezdővel. A sportjátékok egyes mozzanatai, szabályai gyakran egymásba olvadnak s ezzel új játék alakul ki, pl. kótyázás a bigézésből, a csülközésből. – A sportjátékok egészen a II. világháborúig igen gyakori, a gyermekek körében mindennapos játékok voltak. – Sportjátékaink kialakulása két ágon követhető: – 1. Az ún. történelmi sportjátékokból, melyek már az ókori görögöknél is ismertek voltak, s azóta is minden földrészen azonos formában vagy kevés eltéréssel játsszák. Ide tartoznak pl. a bigézés és a méta, és ezek változatai. – 2. Pásztorjátékaink (csürközés, → gólyázás, célbadobás, kanászkapós stb.) sajátos módon alakultak ki. Mozdulatait már a honfoglalás idejének gyermekei űzték: a hajítófával madarat vagy más állatot céloztak meg a felnőtteket utánozva. Mind a történelmi sportjátékok, mind a pásztorjátékok az idők folyamán sajátos paraszti színezetet öltöttek; mindenki által elsajátítható játékokká alakultak. (→ még: labdajáték) – Irod. Porzsolt Lajos: A magyar labdajátékok könyve (Bp., 1885); Lajos Árpád: Borsodi játékok (Miskolc, 1957); Hajdú Gyula: Magyar népi játékok gyűjteménye (Bp., 1971).