Stein Aurél (Pest, 1862–Kabul, Afganisztán, 1943)

régész, nyelvész, Belső-Ázsia világhírű kutatója, az MTA kültagja (1895). Egy.-i tanulmányait külföldön végezte, doktorrá avatása után angol szolgálatban állott. Az ind történelem és az indoszkíta uralom vallási és művelődésviszonyaival foglalkozott. 1888–96 közötti utazásai során Kasmír emlékeit tanulmányozta. 1900-ban kezdte első, 1908-ban második, 1913-ban harmadik nagy belső-ázsiai utazását, amelynek régészeti és művészettörténeti eredményei néprajzi szempontból is jelentősek. – F. m. Homokba temetett városok (Bp., 1908); Középázsiai utam (Bp., 1909); Indiából Kínába. Harmadik utam Belső-Ázsiába, 1913–16 (Bp., 1923); Nagy Sándor nyomában Indiában (Bp., 1931); Ősi ösvényeken Ázsiában (Bp., 1934); Az indo-perzsa határvidék ősi története a földrajz és újabb kutatóutazások világában (Bp., 1935). – Irod. Halász Gyula: Öt világrész magyar vándorai (Bp., 1936); Rásonyi László: S. A. és hagyatéka (Bp., 1960).

Stein Aurél