summásbanda, summáscsapat

a → banda egyik típusa, nagyobb gazdaságba huzamos időre, vegyes mezei munkák végzésére szegődött mezőgazdasági bérmunkások népesebb csoportja, melyet összteljesítménye alapján terményrésszel, időbérben és a más juttatásokkal (élelmezés, szállás) fizettek. A → summások csaknem kezdettől fogva csoportosan szegődtek, a → summásgazda toborozta össze és állt élére a munkapárokból összetevődő 30–60, ritkábban 80–120 főből álló summásbandának. A tagok ún. egészkezes férfiakból és félkezes nőkből, fiatalokból, ill. idősebbekből álltak, lehetett velük egy-két gyermek, ún. → konyhamalac is. A válogatás fő szempontja a munkára való alkalmasság volt; az egy helységből valók közös summásbandába tömörültek, a rokonok is igyekeztek közösen társulni. A munkaadó közvetett, a summásgazda közvetlen felügyelete alatt dolgoztak: az egészkezesek mindenféle munkát vállaltak (aratás, zsákolás, kapálás stb.), a félkezesek a viszonylag könnyebbeket (kapálás, egyelés stb.). A summásbandák a munkahelyen nem feltétlenül dolgoztak együtt, időben és térben meg is oszthatták a munkákat egymás között (pl. aratás, cséplés, répakapálás), de közösen étkeztek (→ szakácsparti) és együtt is aludtak (→ kunyhótársaság); külön volt állandó szakács, mellette naponként vagy hetenként cserélődő segítség, továbbá a bandagazdát helyettesítő szállásparancsnok. Együttes csoportmunkán az → előmunkások dolgoztak legelöl, ők diktálták az ütemet. A munka az uradalmi hajcsárapparátus, valamint a summásgazda közvetlen irányítása alatt, szinte katonás rendben folyt. A munkáltatók a keményebb módszerektől sem riadtak vissza, a paraszti munkaerkölcsöt és közösségi szellemet megőrzött summásbandák általában szorgalmasan dolgoztak és kis keresetükkel, szűkös élelmükkel is igyekeztek takarékosabban bánni. Inkább robbant ki ellentét a gazda és summásai, mint a munkások és az uradalom között, mivel a summásgazda és rokoni törzse számos visszaélést követhetett el a csoport rovására. A csoport összteljesítménye alapján közösen keresett. A pénz- és időbéren, valamint az élelmezésen is olyan pontosan kidolgozott szabályok szerint osztoztak (→ summásmunka), hogy ez lehetőség szerint kiküszöbölte az ellentéteket. (→ még: algazda, → mangárIrod. Katona Imre: Munkaszervezeti formák és ideiglenes életközösségek idénymunkákon a kapitalizmus korában (Agrártört. Szle, 1961).