sütőlapát, vetőlapát

a → kenyérsütés eszköze, amelyen a megformátl nyers tésztát a kemencébe vetik. Ilyen sütőlapát századunkig minden hazai parasztháztartás nélkülözhetetlen darabja volt. Ugyanezzel vetik be a → kalácsot, → kenyérlepényeket is a kemencébe. A sütőlapát fából készült, fej és nyél részből áll. Vagy egy darab fából faragják vagy a fej és nyél részt összeerősítik. Feje többnyire kerek, ovális, ritkábban szögletes formájú. A nyél hossza 2,5 m körüli ÉNy-Dunántúlon gyakori, hogy a konyhai sütőkemence szája előtt a földes helyiség járószintje alá négyszögletes gödröt (vetőlik) mélyítenek. A kenyerek bevetése idejére ebbe beleállva kényelmesebben dolgozik a sütőlapáttal az asszony. – Egészen rövid nyelű (fél méter körüli) sütőlapát használatáról a magyar népterületen századunkból a Szilágyságban és a D-Dunántúlon tudunk. Ezt itt → lepénykenyér sütésénél, a tésztának a már forró → nyílt tűzhelyre vetésénél használták. Az Erdélyi Érchegységben és Hunyadban e formája a román háztartások fontos darabja. A rövid nyelű sütőlapát általánosan használt eszköz balkáni szomszédságunkban is, ahol a nyílt tűzhelyen, ill. egészen kicsi, 1–2 darab tésztát befogadó kemencékben való tésztasütés (lepénykenyér, lepény alakú kenyér) – sokfelé a jelenkorig – mindennapi gyakorlat.