szabad föld

olyan növénytermesztésre használt terület, mely kívül esett a → nyomáskényszeren. Innen származik nyomáson kívüli föld elnevezése. A szabad földek rendszerint egyéni birtoklású földek voltak, birtokosuk tetszés szerinti művelést alkalmazhatott rajtuk. Szabad földek voltak kezdetben, helyenként mindvégig az → irtásparcellák, a 16–17. sz.-ban a mezei kertek (→ kert), a 18–19. sz.-ban egyes kapásnövények részére a faluközösség tagjai között felosztott határrészek (kukoricaföld, krumpliföld stb.). Szabad földek voltak általában a középkori kertalján a szántók is (→ tanorok). A szabad föld kifejezés a nyomásos gazdálkodás fogalomkörébe tartozik, annak megszűntével megkülönböztető jellege érvényét veszíti. – Irod. Wellmann Imre: Határhasználat az Alföld északnyugati peremén a XVIII. század első felében (Agrártört. Szle, 1967); Szabó István: A középkori magyar falu (Bp., 1969).