szabad halászat

1. a halászati magántulajdon kialakulása előtt általában jellemző jogi állapot, a halászó vizek korlátozás nélküli használatának lehetősége. – 2. A vizek földesúri tulajdonba kerülése után a csekély értékű halászó helyeken jogi korlátozás, jobbágyi szolgáltatás (→ haladó) nélkül gyakorolható halászat. A feudalizmus kori szabad halászat jelentőségét a korai néprajzi irodalom eltúlozta; a kapitalista → bérlő halászattal szembeállítva idealizálta a feudális viszonyokat. A szabad halászat csak az állandó haszonvételre alkalmatlan kis vizekre, a kis termelékenységű szerszámok korlátozás nélküli használatára vonatkozott; lehetővé tette, hogy a jobbágyok – a szabad királyi városokban a polgárok – a maguk szükségletére halászhassanak. A szabad halászatnak a mocsaras vidékeken volt nagyobb jelentősége. A kapitalista jogi viszonyok kiterjedésével gyakorlatilag megszűnt a szabad halászat lehetősége. (→ még: halászati jog) – Irod. Degré Alajos: Magyar halászati jog a középkorban (Bp., 1939); Andrásfalvy Bertalan: A paraszti halászati jog a Duna mentén, Tolna és Baranya megyében (Ethn., 1970).