szabadrajzú fehér hímzések

azok a hímzések, melyeknek mintáit kézzel is rajzolták, többnyire azonban ütőfával nyomták elő. Megtalálhatók szinte minden magyar vidéken: párnavégeken, vállkendőkön, kézbevaló kendőkön, férfi és női ingeken. Némelyiken, mint pl. a somogyi fehér hímzésen, felismerhető a szálszámolásos eredet, java részén azonban szembeszökik a kisvárosi előnyomdák mintakincse. A szabadrajzú fehér hímzések → lyukhímzéssel, → huroköltéssel, → száröltéssel és → előöltéssel, kevés → laposöltéssel, esetleg → pókolással készültek. A Felföldön kis- és nagyméretű vállkendőket, férfi és női ingeket varrtak ezzel a technikával; az Alföldön általánosak voltak a fehérhímzéses párnavégek. A Dunántúlon jobbára ingeket és kézbevaló kendőket díszítettek vele. A gazdag, színes, erőteljes magyar hímzésanyagban a szabadrajzú fehér hímzések általában nem jelentősek. Csupán egyes csoportjai emelkedtek ki sajátos vonásaikkal, ilyenek a → höveji hímzés és a → boldogi hímzés. – Irod. Fél Edit: Ungarische Volksstickerei (Bp., 1961).