szálláskert

a lakóudvartól elkülönülten álló, de más szálláskertek szomszédságában elhelyezkedő gazdasági udvar, magánbirtoklású mezőgazdasági üzemviteli telephely (→ szérűskert). Egyéb elnevezései: kert, akókert, istállókert, ólaskert. Második beltelek (→ kétbeltelkes rendszer). A → szálláskertes települések lakóinak gazdasági udvarai a legtöbbször a lakótelepülés mellett helyezkedtek el övben vagy szakaszos csoportokban. Természeti akadály vagy különleges gazdasági adottságok esetén a szálláskertek csoportjai állhattak a lakótelepüléstől távolabb is. A régi alföldi agrárvárosok szálláskertjei trágyafallal (→ garád) kerítettek és szabálytalan alakúak voltak. Köztük keskeny taposott közök kanyarogtak. A szálláskertek tüzelős istállóiban teleltették az igás és fejős jószágot. A pusztai legelőkről behajtott rideg vagy heverő marha a szálláskerti akolban szabad ég alatt telelt. Az állatokat gondozó férfiak szabad iejükben a tüzelős istállókban tartózkodtak, és itt élénk társaséletet éltek. A szálláskert tulajdonképpen megosztotta a családokat. A férfiak életük java részét a szálláskertben töltötték, a ház pedig inkább csak az asszonyok és a gyerekek tartózkodási helye volt. A gazdák a szálláskertben raktározták a különböző takarmányokat, terményeket, tűzrevalót és munkaeszközöket. Általában itt végezték a szálasgabona nyomtatását is. A szálláskert a paraszti gazdaság teljes értékű központja volt. Reggel innen indult a család munkába és este ide tért meg. – A szálláskertek formája, beépítettsége, funkciója tájanként más. Az egyes típusok meghatározása, elterjedési területük körülhatárolása kellő pontossággal még nem megoldott. Hasonlóképpen nem tisztázott a szálláskertek történeti fejlődésének útja. Györffy István a szálláskeretek kutatásának elindítója az 1920-as, 30-as években felvetette, hogy a lakótelektől elkülönülten álló gazdasági udvar a nomád téli szállás auljának utóda. Elképzeléseit többen magukévá tették és átvették. A legújabb történeti irodalomból azonban úgy tűnik, hogy a szálláskertek 15–17. sz.-i fejlemény, és kialakulása összefügg a fellendülő magyar marhaexporttal. A szálláskertek megszűnésének időpontja városonként különböző volt. Egyes helyeken már a 18. sz.-ban is úgy emlegették a városszéli kerteket, mint a helyi múlt egyik jellegzetességét. Máshol viszont megérték a 20. sz. első évtizedeit. A szálláskertek megszűnését nagymértékben elősegítette a tanyaalakulás. Több helyen a szálláskerteket telepítették ki a határba tanyának. A szállásbeli istállókat lakóházzá alakították és az egykori szállás-övek a szaporodó népesség letelepedésének legfontosabb területei lettek. (→ még: belső telek, → majorkert, → megosztott település). – Irod. Györffy István: Magyar falu – magyar ház (Bp., 1943); Márkus István: Kertek és tanyák Nagykőrösön a XVII–XVIII. században (Kecskemét, 1943); Szabó István: A középkori magyar falu (Bp., 1969); Hofer Tamás: A magyar kertes települések elterjedésének és típusainak kérdéséhez (Műveltség és Hagyomány, 1960); Fél Edit–Hofer Tamás: Proper Peasants (Chicago, 1969).

Szálláskert ábrázolása (Győr, 1598. Ismeretlen mester rézkarca)

Szálláskert ábrázolása (Győr, 1598. Ismeretlen mester rézkarca)

Szálláskert ábrázolása (Nyitra, 17. sz. közepe. Ismeretlen mester rézkarca)

Szálláskert ábrázolása (Nyitra, 17. sz. közepe. Ismeretlen mester rézkarca)

Szálláskert (Átány, Heves m., 1950-es évek)

Szálláskert (Átány, Heves m., 1950-es évek)