Oedipus

novellamese, → sorsmese. A klasszikus görög monda továbbélése a szájhagyományban: a jóslat beteljesedik, a hős megöli apját, s anyját feleségül veszi (AaTh 931). Egyetlen magyar változata van, noha Honti János katalógusa négyet, Berze Nagy Jánosé kettőt tartott számon. A mesetipologizálás módszereinek finomodásával a többi szöveg egyéb típusszámok alá került. A Gömör megyei változat cselekménye: bírónál megszáll két vándorlegény. Éjszaka a felesége fiat szül. A vándorok eltávozásuk előtt papírra jóslatot írnak: a fiú megöli apját, s anyját feleségül veszi. Sok év után kerül elő a cédula. A szülők bánatukban világgá mennek, fiuk keresésükre indul. Egy erdőben menyecskét talál, feleségül veszi. Juhász lesz. Egyszer hazatérve egy embert talál az ágyában, megöli. Felesége elájul, az ember az ő ura és a fiú apja volt. Két vadmacska jelenik meg az ablakban, akik elmondják a fiúnak, hogy mit tett. A fiú öngyilkos lesz. A mesét a Magy. Nyelvőr közölte 1895-ben, Juhász László gyűjtéséből, Otrokócsról. Elmondója minden valószínűség szerint népkönyv vagy ponyva révén ismerte meg a történetet. Feltehető, hogy hasonló módon a magyar nyelvterület más részein is ismert volt, hiszen Európa minden népe számon tartotta szinte az egész középkoron át napjainkig. A Gesta Romanorumban Julianus „vitézlő Férfiú”-ról mondja el Oedipus történetét (Katona Lajos kiadása, Bp., 1900. XVIII. rész). – Német és svéd középkori legendák Júdásról, orosz mesék a vérfertőző Andrej Kritszkijről, Európa egyéb népeinél feljegyzett mesék Oedipusról, ill. Józsefről szólnak. Európán kívül is elterjedt, feltehetően mindenütt irodalmi hatásra. – Irod. Boggs, R. S.: Index of Spanish Folktales (Helsinki, 1930; FFC., 90); Thompson, St.: The Folktale (New York, 1946); Ortutay Gyula–Kovács Ágnes–Dégh Linda: Magyar népmesék (III., Bp., 1960). Andrejev, N. P.: Az orosz mesetípusok Aarne-rendszerű mutatója (Bp., 1960; MNKF 1.); Krzyzanowski, J.: Polska bajka ludowa (Wrocław–Warszawa–Kraków, 1962); Tubach, F. C.: Index exemplorum (Helsinki, 1969; FFC., 204).