Szapári Péter

TARTALOM

szapora

szapoly, vízhányó, vízmerítő

1. fából faragott, vésett, lapát alakú eszköz. Formája téglaalak, elöl nyitott, két oldalt 8–10 cm magas széllel, ahhoz záródó fokkal vagy fejjel, amelyből a nyél áll ki. A nyél lehet rövid, egyszerű gömbölyűre faragott vagy hosszú. Halászoknak, vizenjáró embereknek a szapoly volt a legfontosabb vízmerítő eszközük, sőt az ivópoharuk is. Olykor külön ivószapolyt is vitt magával a halász, ennek fogantyú nélküli és függőleges nyelű változatát is ismerjük. – Irod. Herman Ottó: A magyar halászat könyve (I–II., Bp., 1887–88); Szabó Kálmán: A Kecskeméti Múzeum halászati gyűjteménye (Népr. Ért., 1937). – 2. Űrmérték. Néhol csanaknak hívták. Nagysága nagyon különböző volt.