székfűszedő lapát

az → áfonyafésűhöz hasonló hosszú nyéllel ellátott lapát, amellyel a székfű, kamilla (lat. Matricaria chamomilla) virágját letépik. Egyetlen erdélyi szórványelőfordulástól (Zalatna) eltekintve az Alföldön használják, ahol a székfűszedő lapát helyett régebben az asszonyok fésűvel is tépdesték a székfüvet. Valószínűleg ezért nevezik a székfűszedő lapátot Szeged vidékén székfűszedő fésűnek. A Hortobágy környéki falvak (Balmazújváros, Egyek, Tiszacsege, Nagyiván) lakói nagy mennyiségben, eladásra is gyűjtik a székfűszedő lapáttal szedett székfüvet, s 15–20 km távolságra is felkeresik a megfelelő székfűtermő területeket. A Hortobágyon a múlt században a hatóság tilalmazta a székfűszedést, mert azzal a legelőt rontották. A székfű főzete jelentős a népi gyógyászatban. – Irod. Tikos Béla: Székfűszedés és szárítás a Hortobágy pusztán (Debreceni Képes Kalendárium, 1935, Debrecen, 1934); Faller Jenő: Növényeink a népies gyógyászatban, kuruzslásban és babonában (Debrecen, 1943); Gunda Béla: Ethnographica Carpathica (Bp., 1966).

Székfűszedés (Átány, Heves m., 1961)

Székfűszedés (Átány, Heves m., 1961)

Székfűszedő (Átány, Heves m., 1961)

Székfűszedő (Átány, Heves m., 1961)