oláhos, olájos, olá’tánc

az → ugrós táncfajta fejlett, az Alföld keleti peremén, főként a DK-Alföldön előforduló altípusa. A szóló férfi- vagy párostánc szabályozatlan szerkezetű, de a kísérődallam egységeihez már nagymértékben alkalmazkodik. Nevét gyakori – → kanásztánc ritmusú – kísérődallamának szövegéről (Az oláhok, az oláhok facipőben járnak…) és erdélyi kapcsolatairól nyerhette. Az erdélyi → legényes egyszerűbb altípusainak (ardeleana, féloláhos) közvetlen rokona. A → cigánytánccal és a szlovák ún. valah táncréteggel is érintkezik. A 17–18. sz.-i források már több ízben említik (Kájoni- és Vietorisz-kódex, Esterházy Pál nádor). – Irod. Martin György: Magyar tánctípusok kelet-európai kapcsolatai (MTA I. Oszt. Közl., Bp., 1964); Martin György: Adatok Tápé tánchagyományaihoz (Tápé története és néprajza, Tápé, 1971).

Az „oláhos” táncírása (Tápé, Csongrád m.)