szekrény

1. ajtóval nyíló tárolóbútor, ruhanemű számára; belül többnyire egyik fele polcos, a másik akasztós. Ismertebb elnevezései még: állószekrény, ruhásszekrény, almárium, fennálló, sifonér. – Már a római korban kialakult, de a bútorgyártás technológiájának hanyatlása miatt a középkor korábbi szakaszában legfeljebb csak templomi felszerelésnek készült, s csak az → asztalosbútor előretörtével, a 15. sz.-tól került az úri-polgári lakásba, majd a parasztokhoz a 17. sz.-tól. Mo.-on polgári használata a 15. sz.-tól kezdődött. A parasztság csak a kései, kétajtós formát vette át a 18. sz. végétől. A 19. sz. derekáig lényegében csak a Dunántúlon, kismértékben a Duna–Tisza közén terjedt el, és a paraszti bútordíszítő stílusoknak megfelelő díszítést kapott, mely főleg → virágozás, ritkábban → emberábrázolás. Ahol később honosodott csak meg, ott a szekrény már rendszerint polgárias, historizáló, ill. eklektikus stílusú barnára pácolt. – 2. Konyhaszekrény (→ pohárszék); 3. faliszekrény (→ téka); – 4. fiókosszekrény (→ sublót); – 5. → ácsolt láda. – Irod. Domanovszky György: Népi bútorok (Bp., 1964); K. Csilléry Klára: Vázlatok Tiszaigar népi lakáskultúrájából (Ethn., 1952); Deneke, B.: Bauernmöbel (München, 1969); K. Csilléry Klára: A magyar nép bútorai (Bp., 1972).

Szekrény dúsan virágozva (Somogyigal, Somogy m., 1846) Bp. Néprajzi Múzeum