szelep

1. a Szatmár megyei Erdő- és Szamosháton a háztelken, a lakóház sorjában – néha a lakóházzal egybeépített – félszer, szín és pásztorépítmény. Rendeltetése szerint szekérszelep, fásszelep. – Irod. Morvay Judit: Erdőháti kettős udvarok (Népr. Ért., 1968). – 2. Csuklyaformájú vesszővarsa, amelyet főleg sebes sodrású patakokban, folyókban fektetnek le. A sebes víz a szelep elkeskenyedő végébe sodorja be a halakat. Jellegzetes formáját csak az erdélyi magyaroktól (szelep, lésza, lészka), a Bukovinában élt csángóktól (sejp) ismerjük, de használják a románok, kárpáti ukránok, szlovákok, lengyelek, szerbek is. Ny-európai (francia, portugál) analógiái is vannak. A szelep ősi európai halászeszköz. Kezdetleges formái a mederbe elhelyezett szalma- és ágcsomók, rőzsekötegek, amelyeket bizonyos idő múlva a közöttük megbúvó, közéjük sodródó halakkal együtt a vízből kiemelnek. A Kárpátok vidékén ezek is általánosak. – Irod. Gunda Béla: A finnugor varsák fejlődésének néhány kérdése (Műveltség és Hagyomány, 1964); Gunda Béla: Einige Fragen der finnisch-ugrischen Trompetenreusen (Finnisch-Ugrische Forschungen, XXXV. Helsinki, 1965).

Szelep (Domokos, v. Szolnok-Doboka m., 1940-es évek)