szentencia

a → közmondások egyik csoportja, közel áll a maximához, annyiban különbözik tőle, hogy egy jó tanácsot foglal magában, a gondolat közvetlenül nevelő célzatú. Kis Viczay Péter gyűjteményében (1713) már használta ezt a megnevezést. Baróti Szabó Dávid (1803) a szentenciát „erköltsi mondás”-nak nevezi. Pl. Égre követ ne dobj, mert fejedre fordul; Ha békében akarsz élni, sokat ne szólj; Tanácsra hallgass, időtől várj; Elmúlt időt ne sirass; Ahol üres, ne keress; Ülj veszteg, míg jól van dolgod; Soha barátodért ne tagadd az igazat. – Irod. Kis Viczay Péter: Selectia Adagia latino-ungarica (Bártfa, 1713); Baróti Szabó Dávid: Magyarság virági (Komárom, 1803); Erdélyi János: Magyar közmondások könyve (Pest, 1851); Margalits Ede: Magyar közmondások és közmondásszerű szólások (Bp., 1896); O. Nagy Gábor: Magyar szólások és közmondások (Bp., 1966); Dömötör Tekla–Katona Imre–Ortutay Gyula–Voigt Vilmos: A magyar népköltészet (Bp., 1969).