Szent György-napi kilövés

lányokat–legényeket összepárosító, ill. hibáikat kiéneklő népszokás. Több elemében rokon a → Szent Iván-i tűzgyújtás szokásával, ill. a nagyböjti → sajbózással. Néhány Garam-menti községből ismert. A legények kikiabálták, „kilőtték” a lányok és asszonyok hibáit. Boriban → Szent György napjának előestéjén, amikor a falu már elcsendesedett, a legények kimentek a Szarkás dombra, szalmát, öreg seprűket vittek magukkal, s ezekből tüzet gyújtottak. Amikor a tűz fellángolt, az egyik legény elkiáltotta magát: Pú Szent György, meglőlek! (Ilyenkor puskaport is robbantottak.) Erre a másik legény válaszolt: Ne lőjj, jó vitéz! Majd a harmadik: Mit ígérsz? Aki először kiáltott, felelt: Szépet, jót. Ezután az előre felírt lányok és asszonyok hibáit, rossz tulajdonságait kikiabálták. Senkit sem neveztek meg; a kilövést így kezdték: az egyszeri kislány…, az egyszeri asszony…, az egyszeri papné… Amikor mindenkit „kilőttek”, hazamentek. A Szent György-napi kilövést a faluban a lányok és asszonyok elbújva hallgatták. Vámosladányban a tüzet egy nagy fa alatt rakták a legények, majd amikor már lánggal égett, körültáncolták, átugrálták, a meggyújtott rossz seprűket feldobálták, miközben nemcsak a lányok és asszonyok hibáit kiabálták ki, hanem a lányokat és legényeket is összepárosították. – Irod. Kodály Zoltán: Pótlék a zoborvidéki népszokásokhoz (Ethn., 1913); Manga János: Ünnepi szokások a nyitramegyei Menyhén (Bp., 1942).