Szent Margit I. Árpádházi, Szent Margit korábban Boldog Margit (1242–1271)

IV. Béla király leánya. A tatárjárás idején fogant. Apja az országot ért pusztulásért engesztelésül apácának szánta. Már hároméves korában beadták a veszprémi domonkos-rendi apácákhoz, majd a Nyulak szigetén Boldogasszony tiszteletére kolostort építtetvén, odavitték. A szenttéavatás érdekében a halálozást követően felvett jegyzőkönyveket, ill. a legedát figyelembe vették, amely szerint önsanyargatóan élt, szegényesen öltözködött: ahhoz, hogy apja vagy rokonai látogatását fogadhassa, előbb meg kellett foltoztatnia ruháját. Sírjához tömegesen zarándokoltak a betegek gyógyulást remélve. Róla nevezték el a Nyulak szigetét. Szent Margit életéről szóló legenda 1510 elején készült. Ráskai Lea dominikánus apáca másolta le, kultusza azonban csak a múlt században lendült föl, nem utolsósorban a nemzeti romantika hatására, 1943-ban avatták szentté. Alakját a folklór nem ismeri. Szent Margit életéről, a szenttéavatási vallatások jegyzőkönyve alapján Margit rendfőnöke és gyóntatója, Marcellus készítette el az első latin nyelvű legendát, nem sokkal a halálozás után. Erről az 1300-as évek elején készült az első magyar szöveg, amit a 15. sz. első évtizedeiben történt lemásoláskor részben módosítottak, majd erről készültek még további másolatok, ezek közül másolt Ráskai Lea is. – Szent Margit szenttéavatási jegyzőkönyve kiváló néprajzi forrás, a legkorábbi, amely közvetlen részletességgel tudósít a magyar falusiak életéről. (→ még: legenda). – 2. Skóciai Szent Margit (11. sz.), Skócia védőszentje. Feltevés szerint Árpádházi királylány, I. (Szent) István unokája. Mo.-i tisztelete, mind a középkorban, mind az újkorban szórványos volt. – Irod. A Szent Margit legenda (Nyelvemléktár, VIII., 1879); Demkó György: Boldog Margit élete (Bp., 1895); Horváth Cyrill: A Margit legenda forrásai (Bp., 1970–1908); Mezey László: Irodalmi anyanyelvűségünk kezdetei az Árpád-kor végén (Bp., 1955); Nagy Kázmér: Skócia pannóniai királynéja (München, 1971).