olvasó, rózsafüzér

zsinórra fűzött gyöngyszerű szemekből álló füzér az elmondott imák számolására (r. k.). Előírásszerű vallásos használatán kívül → mágikus tárgy is volt. A neki tulajdonított rontáselhárító (→ rontás elhárítása) erőt egyházi használatának, szentelt voltának köszönheti. Elsősorban az anya és csecsemő hiedelemkörében szerepel. Pl. gyakori szokás volt, hogy az → újszülött nyakára kötötték elváltás megelőzésére (→ váltott gyerek). Borsodban és Göcsejben a keresztelőre menet a pólyakötőbe dugták, Göcsejben ott tartották avatásig vagy a gyermekre tették, ha az anya kiment a szobából. Ugyanitt a beszélni nem akaró gyereket valamelyik újhold-vasárnap olvasóval vezették át az úton. Általános → boszorkány-elhárító eszköz volt. Pl. Besenyőteleken a kilincsre csavarták, hogy a boszorkány meg ne nyomja az alvókat. Göcsejben a → vadászok olvasószemmel lőttek a boszorkányra, ill. olvasót dobtak a → forgószélbe, hogy a benne táncoló boszorkányt elűzzék. A baranyai Darázson boszorkányt meglesni akarók olvasóval kötötték körül a keresztúton a Luca székét (→ Luca napja). Mádon → tűzvész elhárítására olvasót tettek a felfordított asztalra. A → kincs hiedelmeiben is helyet kapott – pl. a Vas m.-i Kemenesszentpéteren a nagypénteken fellángoló kincset jelző tűzbe dobták. (→ még: halotti melléklet) – Irod. Szendrey Zsigmond és Szendrey Ákos: Részletek a készülő magyar babonaszótárból (Ethn., 1940).