óralánc, csontlánc, szarulánc

a dunántúli pásztorok a múlt század végén, ill. a századforduló táján a fémből készült óralánc mintájára szaruból és csontból faragták. Az összekötő karikák mindig szaruból készültek, majd forró vízben megpuhították, aztán egy helyen átvágták, s az így képzett nyíláson keresztül kapcsolták hozzá a következő karikát vagy a csontból kifaragott tagot. Az összekapcsolás után a karika nyílását összenyomták, s amikor kihűlt, így keményedett meg. Az óraláncra szaruból, csontból, makk, szív, kereszt stb. alakú lógókat is faragtak. – Irod. Manga János: Hirtenkunst in Transdanubien (Acta Ethn., 1961).

Csontból faragott óralánc (Homokszentgyörgy, Somogy m., 20. sz. eleje) Bp. Néprajzi Múzeum