ősi nyolcas

nyolc szótagú sorfajta, amelynek ütembeosztása páros és rendszerint felező (két egyenlő szótagszámú sorfélből áll), továbbá páros rímű is | – Bíborüngöm | pátlikája, Fújja a szél | a Dunára; – Édesanyám | rózsafája | Én voltam a | legszebb ága… |. Arany János után sokáig ezt tekintették a legrégibb sorfajtának, holott előbb az ütemszám vált kötötté, később a szótagszám is az utóbbi néhány száz esztendőben. A felezés szintén kései fejlemény, 6–2, 5–3-as osztás is előfordul és mindmáig feltűnően sok az ún. hibás sormetszet (– Az örök nyu|godalomba; – Hogy az ég a|latt sötétlik…). Az sem bizonyítható, hogy a 6 szótagos sor rövidüléssel, a 12-es pedig bővüléssel fejlődött volna a 8 szótagosból, bár esetenként ez is előfordulhatott. Maga az ún. ősi nyolcas pedig szívesen társul 6, 7 és 10 szótagos sorokkal is. Mindenesetre mióta a sorok szótagszáma kötött, a 6 és a 8 szótagos sorfajta a „legrégibb” és máig legkedveltebb is: a dalok és balladák egyharmada 8 szótagos sorokból áll. (→ még: verssor) – Irod. Arany János: A magyar nemzeti versidomról (Pest, 1854); Horváth János: Rendszeres magyar verstan (Bp., 1951); Vargyas Lajos: A magyar vers ritmusa (Bp., 1952).