padka

1. földből, sárból, nyerstéglából, vályogból, téglából összeállított, környezetéből kiemelkedő, ülésre, tárolásra, különféle munkaműveletek elvégzésére szolgáló, szélesebb sík felületű építmény. Az araszos magasságú padkától az asztal magasságúig sokféle változata volt használatban. Padkákat építettek épületen kívül, ereszaljakban, lakóházban (lakószobában, konyhában, kamrában), istállókban, présházakban pincékben. Egyéb elnevezései: föld- vagy sárpad, pócik, ponk, tócik, töltés. – A padka kezdetben, mikor még a földön való ülés és fekvés volt az általános, elsősorban tárolóhely, ahová a feldőlés veszélyének kitett vagy más okból óvott élelmiszert és egyebet rakták. A földről felemelt ülőhely és a vele járó, leeresztett lábbal való ülésmód meggyökeresedése a feltétele az ülőpadkának, míg az ágyon fekvés az alvópadkának. A lakáskultúrának a földről való felemelkedését követi a tűznek padkára emelése. A padka eredete igen korai. Mezopotámiából az i. e. 3. évezredtől mutatható ki; paloták fogadócsarnokának fala mentén futott körbe, s megtalálható volt magánházakban is. – Felhasználása szerint a padka ülő-, alvó- és tárolóbútor. Ilyen padkát Európán kívül többfelé alkalmaztak, Afrikában, Ázsiában, É-Amerikában. – Mo.-on a padka (korábbi nevén: → pad) az Árpád-korban jelent meg a szolgálónépek veremházaiban, egyrészt mint a lakás földjébe ülőhelyül bemélyített gödör (ülőgödör) peremrésze, ill. kivételesen mint fal menti tapasztott földpadka. A tüzelőpadka, ill. kemencepadka csak jóval később, a hódoltság után terjedt el a parasztházban. – Lakáskultúránk, építő kultúránk fejlődésének utolsó kétszáz esztendejében csökkenő volt a jelentőségük. Archaikusabb lakóházaink előtt építettek ereszalji ülőpadkákat a 19. sz. derekán. Nagyon elmaradott vidékeken a hálóhelyek alatt előfordult alacsonyabb padka a lakószobákban. Konyhai ülőpadkák inkább csak egy-egy szűkebb tájon jelentkeztek. Az istállókban, tüzelős ólakban az ülő- és alvópadkák századunk elején még fellelhetők voltak nem is kis számmal, azonban az 1940-es évekre szinte nyomtalanul eltűntek. Pincéinkben gyakrabban konzerválódtak. A padka különleges ülésre, alvásra egyaránt használatos formája volt a kemencék padkája. Különösen északi házvidékünkön volt gyakori a kemence oldalában elhelyezett, alvásra használt padka. A → középmagyar háztípus külső fűtésű sárkemencéi mellett a padkákat inkább csak ülésre használták. Van adalék arra is, hogy a padkán még külön karos ülőhelyet létesítettek. Ennek a kályhaépítészetben is mélyen gyökerező hagyományai voltak. Viszont sok helyütt a külső fűtésű kemencék mellett csak deszkapadokat építettek be. (→ még: tüzelőpadka) – 2. A kemence vagy kályha melletti, esetleg másutt levő földpadka helyébe került fapad elnevezése (fapadka, kemencepadka, kályhapadka). (→ még: tőc) – Irod. Gunda Béla: Adatok a tűzhelykörüli ősi élethez (Népr. Ért., 1933); Szűcs Sándor: A sárréti nádház és élete (Népr. Ért., 1943); Lips, Julius: A dolgok eredete (Bp., 1962); Birket-Smith, Kaj: A kultúra ösvényei: általános etnológia (Bp., 1969); K. Csilléry Klára: Az Árpád-kori veremház ülőgödre és a házbeli szövőszék kérdése (Népr. Ért., 1970).

Ülésre és tárolásra is szolgáló padka a konyha és a szoba ajtaja között (Taktaharkány, Borsod-Abaúj-Zemplén m.)

Ülésre és tárolásra is szolgáló padka a konyha és a szoba ajtaja között (Taktaharkány, Borsod-Abaúj-Zemplén m.)