Patkó István és János (ill. Sándor)

Somogy nevezetes betyárjai; mindkettőt 1862-ben végezték ki. János (valószínűleg a Sándor néven feljegyzett kalandok is vele kapcsolatosak) betyárvirtusairól, bátorságával való kérkedésről volt híres (hasonlóan a többi dunántúli betyárhoz, → Juhász András, → Savanyú Jóska, → Sobri Jóska stb.). Számos történet, → betyárdal és → ponyvaének említi a zsandárok kijátszását, megfutamítását, ill. rajtuk aratott győzelmét. Patkó Pista és Sándor nevével őrizte meg a szájhagyomány a sitkei kalandot (valóságban János követte el), amikor a betyár megüzeni, melyik napon fogja meglátogatni a nagygazdát és pénzét elkérni. A zsandárokkal őriztetett vacsorázó uraságot valóban meglepik, aki ijedtében kiugrik az ablakon:

Patkó Sándor levelet ír Sitkére,
Kilencezer forint legyen előre!
Patkó Sándor az ablakot zörgette,
A Nagy Sándor erre igen föl’jede
Arany pohár sej-haj, holdvilágnál ragyogott,
A Nagy Sándor az ablakon kiugrott.

(Később ehhez hasonló történet kapcsolódott Savanyú Jóska nevéhez is.) – Patkó István és János nevéhez kapcsolódó mondák közül ismertebbek a népet harácsoló plébános megbüntetéséről szólóak: a) a túl magas temetési költség miatt a betyár a plébánossal megásatja a sírt, és nyakig beletemeti; – b) a gazdag plébánosnak (vagy uraságnak) megüzeni, hogy másnap elmegy a pénzért. Álöltözetben parádés kocsin érkezik, a pénzt zsebre teszi és a plébánost elviszi a hetedik határba, ott magára hagyja; – c) a fogságban hozzá jó szívvel segítőkészen közeledő zsandárnak elárulja, hogy hová rejtette kincseit, ezzel akarván meghálálni jóságát.