pipatórium: pipatartó

pipák elhelyezésére szolgáló fali állvány. Rendszerint nagyjából háromszögű, ritkábban négyszegletes forma, lenn egy nagyobb polccal a pipafejek alátámasztására, fenn egy kisebbel, a pipaszárak megtámogatására. A felső polc széléből a pipák várható számának megfelelő számú karéjt vágnak ki. – A pipatórium német területen 1800 körül már használatban volt, néhol népi berendezési tárggyá is vált, különösen szép, faragott példányok maradtak fenn Schleswig-Holsteinből. Mo.-on a 19. sz. folyamán került át az úri-polgári lakásokból a parasztsághoz, és terjedt el az Alföldön és a Dunántúlon, elsősorban módos családoknál. A parasztházbeli pipatórium gyakran házilag barkácsolt, díszesebb formaváltozat kevés területen alakult ki. ÉNy-Dunántúlon jellemzőek a domború faragású, az ormon Szent Györgyöt ábrázoló pipatóriumok, Tótkomlóson a virágos festésűek, melyek faragott oromrésze kétfejű sas nyaka közt álló magyar katonát mutat. A dévaványai Kádár Gyula pásztorfaragó még az 1920-as évek végén is faragott pipatóriumot.

Áttört díszítésű pipatórium (Ravazd–Tarján-puszta, Győr-Sopron m., 19. sz. második fele) Bp. Néprajzi Múzeum

Áttört díszítésű pipatórium (Ravazd–Tarján-puszta, Győr-Sopron m., 19. sz. második fele) Bp. Néprajzi Múzeum

Szent György-ábrázolással faragott pipatórium (Szentgál, Veszprém m., 19. sz. vége) Bp. Néprajzi Múzeum

Szent György-ábrázolással faragott pipatórium (Szentgál, Veszprém m., 19. sz. vége) Bp. Néprajzi Múzeum

Diófából készített pipatórium, faragott keretekkel és rozettákkal (Karcag, Szolnok m., 19. sz. első fele) Bp. Néprajzi Múzeum

Diófából készített pipatórium, faragott keretekkel és rozettákkal (Karcag, Szolnok m., 19. sz. első fele) Bp. Néprajzi Múzeum