püspökbogád-egerági viselet

a baranyai öltözetek kevéssé ismert, több falura kiterjedő változata, igen sajátos, össze nem téveszthető jegyekkel. Nem olyan pompás és sokszoknyás, mint a sárközi, de parasztos, cifra. A férfiak vászon bőinges, bőgatyás, bocskoros vagy bakancsos viseletét az 1870-es évektől kezdve lassanként kiszorította a vastag posztó csizmanadrág és a szűkre szabott, a századforduló után már bársonyból készült pantalló. Ekkortájt már a szűk kézelőjű inget gyolcsból varrták és gallérral, valamint hímzéssel látták el. Az ing felett bársony mellényt, télen sárgára festett, fekete prémes, ujjas ködmönöket, hasonló színű, de hosszabb bundákat és szövetkabátokat hordtak. – A nők két inget viseltek egymás fölött. Ez mellévarrott típusú, bő ujjú volt, ujját hosszában csipke vagy szőttes betéttel díszítették. Az 1870-es évekig az asszonyok a pöndő (pendely) felett gyászban és böjtben fehér vászonszoknyát viseltek, amelynél a vászonvégeket csipkebetéttel varrták össze. Hétköznapra saját maguk festette, ünnepre mesterembereknél kékre festett kis sárgakarikás díszű kékfestő szoknyájuk volt, egyszerű vászon vagy slingelt köténnyel. Az ingekre mellen keresztezett kettős vállkendőt kötöttek. Télen rövid derekú, ujjas, kékposztó, barnaprémes möntét (mente) vettek fel. A század végére a felsőing egyre díszesebb lett, ujjába sémet (maguk szőtte mintás csíkot) varrtak, kézelőjéhez széles slingelt fodrot illesztettek. A szoknya anyaga gyári pikét, kasmír, körösztös szőr (színes, kasmírnál durvább gyapjúanyag). Télen piros bőrrátétes ködmönöket, lábukra bokás botost és ringlis (kapcsokkal és szalagokkal záródó) bársony cipőt húztak. A századforduló után az alsó ing horgolt csipkebetétes, a fölső tilángliból (vékony, tüllszerű csipkeanyag) készült. 3–4 fehér gyolcs pöndő fölé kasmír vagy selyem, esetleg bársony szoknyát húztak, eléje hasonló, de más színű anyagból készült kötény került. Az alsó nyakravaló kendő fodros és csipkés perkál vagy gyolcs, a felső kasmírból vagy selyemből való, a szélén jellemző a széles, kemény, fekete csipke fodor. A keményített fodrok vállnál magasan felálltak, ez adta a püspökbogád-egerági viseletnek jellemző vonalát. Télen gyöngyökkel díszített fekete bársony, rövid derekú, hátul fodros ducit vettek és a lábukra szőlőfejes beliner vagy bütkös kapcát. Nyakukra slingelt fodrot és 5–6 sor színes üveggyöngyöt tettek. A nők fölhajtott hajat viseltek, azaz az előre fésült hajat homlokon lekötötték és kettéválasztva, hátrahajtva rózsafakontyra tekerték föl. A századfordulótól kezdve a kontyot egyre nagyobb és díszesebb művirágos fékötővel fedték. A fiataloké itt is piros, mint az Ormánságban, kékes-zöld a középkorúaké, kék vagy fehér az idősebbeké. A homlokra előre hajtott hajat „csipkékbe” rendezték. A főkötő fölé slingelt kasmír kendőt vagy sámét (fényes selyem) kötöttek. Pécstől keletre több faluban (Pécsszabolcs, Hosszúhetény, Szilágy, Romonya stb.) hasonló volt a viselet.

Új menyecske és fiatal asszony ünneplőben (Püspökbogád, Baranya m., 20. sz. eleje)

Új menyecske és fiatal asszony ünneplőben (Püspökbogád, Baranya m., 20. sz. eleje)

Ünneplőbe öltözött leányok csoportja (Egerág, Baranya m., 1920-as évek)

Ünneplőbe öltözött leányok csoportja (Egerág, Baranya m., 1920-as évek)