Rábaköz

a Rába, a → Hanság és a → Nagyerdő közé eső, a történeti Sopron megyéhez tartozó, mély fekvésű, vízjárta terület történeti és élő népi tájneve. A honfoglaláskor megszállt magyarlakta táj. Települési kontinuitását a török harcok viszonylag kevéssé zavarták meg. Paraszti gazdálkodásának, fejlődésének a 16. sz.-tól megerősődő, majorsági gazdálkodást folytató uradalmak szabtak kereteket. A nyerstáji állapotok és a vízrendezés utáni természeti viszonyok egyaránt lehetővé tették, hogy a szántóművelés térnyerése mellett az állattenyésztés súlya megmaradjon. Korlátozott, de korán kifejlődött paraszti polgárosulása sajátos táji vonásokat eredményezett, pl. mezővárosi közösségei is fenntartották a 20. sz. derekáig viseletüket, nevezetessé váltak hímzéseik (rábaközi keresztszemes és → höveji hímzés). Nevezetes központi települései: Kapuvár és Csorna. – Irod. Bátky Zsigmond: Rábaközi hímzések (Bp., 1924); Hajós Elemér: A rábaközi népviselet (Soproni Szle, 1941); Horváth Terézia: Kapuvár népviselete (Népr. közl, 1972).

Lakóház tornáca (Kapuvár, Győr-Sopron m., 19. sz. vége)

Lakóház tornáca (Kapuvár, Győr-Sopron m., 19. sz. vége)