rábaközi hímzés

összefoglaló megnevezése a vidék → régi dunántúli hímzések stíluscsoportjába tartozó vászonhímzéseinek. Korai emlékeit – túlnyomóan lepedővégeken – színes szőrfonallal vagy piros pamuttal dolgozták, nagyobbrészt lenvászon alapon. Későbbi emlékeit, a nagyszámú 19. sz.-i párnavéghímzést kendervászonra varrták, szintén piros pamuttal, kivételes esetekben szőrrel. A lepedőszélek fő motívuma az öt-, hétágú rozettás-tulipános-gránátalmás, rendesen virágtartóból eredő virágtő. Gyakori motívum a kétfejű sas, mely majd a magyar nyelvterület másik, keleti peremén újból szép számmal jelentkezik a hímzéseken. Ezek a szabadrajzú virágtöves, kétfejű sasos stb. lepedővégek általában szakaszos elrendezésűek, nemegyszer alsó és felső perem keretezi őket. Többségükben szabadrajz után varrták őket, lapos-, hamis lapos- és száröltéssel. – Akad a szabadrajzú virágtöves mintáknak szálszámolás után készült párja is, piros pamutfonallal varrva. Az ezeknél újabb keletű párnavéghímzések kendervászon alapon készültek, szálszámolás után, szálánvarrott, keresztöltéses és gépöltéses technikával. Ezeken a darabokon is a párnahéjaknak egyik keskeny végét varrták ki, egyes esetekben azonban, ezen felül, a párnaszár egyik szélére is került hímzés, arra, amelyik a mennyezetes ágyon felvetve kívülre esett. Ezeken a hímzett párnavégeken a középhím igénytelen keskeny sáv, rendszerint mértani díszítménnyel, a főminta ennek két oldalán, a peremeken található. Motívumkincsük igen változatos: alapjuk ezeknek is a virágtő, esetleg már a virágaira szétesve, de elmértaniasítva. Ezekből a mértanias vagy már mértani motívumokból szinte megszámlálhatatlan változatot készítettek. Ezeken a minta szerkezete sok esetben egymás mellé, szakaszosan elhelyezett virágtő vagy egyes virág, amely fölött – egyedül ezen a vidéken – össze nem fűzött, eltérő jellegű mintasorok is lehetnek; tehát a gránátalmasor fölé rozettasor kerülhet. Ezekről a párnavéghímzésekről Bátky Zsigmond azt írta, hogy a múlt század harmincas évei óta nem készültek már. A szabadrajzú lepedők még korábban készülhettek, azok helyét szőttes lepedők foglalták el a szálánvarrott párnák mellett. – Irod. Bátky Zsigmond: Rábaközi hímzések (Bp., 1924); Ferenc Kornélia és Palotay Gertrúd: Hímzőmesterség (Bp., 1940); Jámbor Kálmánné: Rábaközi hímzések (Bp., 1978).

Párnavég, makkos-virágos rozettákkal hímezve (Csorna, Győr-Sopron m., 19. sz. első fele) Bp. Néprajzi Múzeum

Párnavég, makkos-virágos rozettákkal hímezve (Csorna, Győr-Sopron m., 19. sz. első fele) Bp. Néprajzi Múzeum

Párnavég, szíves-makkos rozettával, szálánvarrott és Holbein-öltéssel (Rábaköz, Győr-Sopron m., 19. sz. első fele) Bp., Néprajzi Múzeum

Párnavég, szíves-makkos rozettával, szálánvarrott és Holbein-öltéssel (Rábaköz, Győr-Sopron m., 19. sz. első fele) Bp., Néprajzi Múzeum

Párnavég részlete, gránátalmák sorával (Veszprém m., 18–19. sz. fordulója) Bp. Néprajzi Múzeum

Párnavég részlete, gránátalmák sorával (Veszprém m., 18–19. sz. fordulója) Bp. Néprajzi Múzeum

Halottas lepedővég részlete, ismétlődő virágtöves-pávás motívummal, fekete gyapjú fonállal kivarrva (Nemeskér, Győr-Sopron m., 18. sz. vége) Bp. Néprajzi Múzeum

Halottas lepedővég részlete, ismétlődő virágtöves-pávás motívummal, fekete gyapjú fonállal kivarrva (Nemeskér, Győr-Sopron m., 18. sz. vége) Bp. Néprajzi Múzeum

Párnahéj részlete pávás mintával, szálánvarrott hímzéssel (Rábaköz, Győr-Sopron m., 19. sz. eleje) Bp. Néprajzi Múzeum

Párnahéj részlete pávás mintával, szálánvarrott hímzéssel (Rábaköz, Győr-Sopron m., 19. sz. eleje) Bp. Néprajzi Múzeum