rablómese

a → novellamesék egy csoportja (AaTh 950–969). Ezen a szűk helyen a nemzetközi népmesekatalógus 47 mesetípust és -altípust tart nyilván. A magyar népmesekincsben mindössze 7, legfeljebb 8 rablómesénk van, s ezek közül egy sincs olyan, amelynek nagyszámú nemzetközi változata ne lenne. A magyar rablómesék nem alkotnak tematikus egységet. Az alapszituáció (egyetlen ravasz ember vagy fiatal lány bátorságával és jó ötlettel ártalmatlanná tesz 12 [40] rablót, akik közül csak a kapitánynak vannak emberi vonásai, a legények sematikus figurák) csak a típusok egy részére jellemző: A → rablóvőlegény: AaTh 955 és a → molnár leánya: AaTh 956B típusokon kívül legfeljebb „A király és a katona” (AaTh 952) sorolható ide, amely nálunk → Mátyás-meseként is ismert: A kisemmizett, néhány krajcár zsolddal elbocsátott obsitos egy álruhás fiatalemberrel, a királlyal találkozik, s vele együtt rablók hatalmába kerül. Úgy szabadítja meg magát és útitársát, hogy italukba csípős paprikát szór, sorbaállítja és szembeönti őket. Bátor tettéért jutalomképpen illő elégtételben részesül. E csoporton kívül kapott helyet a „Szezám, nyílj ki!” (Ali baba és a negyven rabló): AaTh 676 típus. Csupán a mese más típusösszetételekben is előforduló második része, a „Rablók az olajoshordóban” (AaTh 954) került ide. Ez a motívum nálunk az ismert Ezeregyéjszaka-mese mellett kapcsolódik még „A molnár leánya” típushoz is. Az → affinitás oka itt nyilvánvalóan a hősnő jellemének azonossága. A → Rampsinitus: AaTh 950 és „A kis gyertya”: AaTh 951A típusok a leleményes tolvajról szólnak, s a → mestertolvajt: AaTh 1525 és számos altípusát asszociálják. A „Rampsinitus” típus eredetét tekintve ókori, feltehetően egyiptomi, több mitológiai és történeti személyhez is kapcsolt → történeti monda. „A kis gyertya” típus – amely nálunk Mátyás-meseként is előfordul – a Rampsinitus-mese ellentett párja a becsületes, királyhű tolvajról, a király egyik katonájáról, aki csak annyit lop, amennyire szüksége van, mert a kincstárt úgyis elegen fosztogatják. A benne előforduló mágikus tárgy, a kis gyertya révén (ha gazdája meggyújtja, rajta kívül mindenki elalszik) a → tűzszerszám (AaTh 562) típussal hozható kapcsolatba. A másik mágikus tárgy a katona birtokában a → vasfű, ill. a neveletlen gyerek kisujja, amely minden zárat kinyit, már valószínűleg az élő néphitből került a mesébe. A harmadik idetartozó – nálunk valószínűleg könyv eredetű – mesecsoport („A nap mindent kiderít” AaTh 960, ill. az Ibikus darvai AaTh 960A típusok) azt a felfogást igazolják, hogy a bűntény nem marad titokban. A gyilkosságot a nap, a hold vagy a madarak napfényre hozzák. A három típuscsoport, s azon belül is az egyes típusok együvé tartozását az a tekintélyes, folklórkutatókból álló bizottság állapította meg, amely a 20. sz. elején az Aarne-féle nemzetközi népmesekatalógust létrehozta. Ma már az egyes típusokról sokkal többet tudunk ugyan, de még ma sem tudjuk őket teljes határozottsággal egy-egy meghatározott történelmi korszakhoz, társadalmi formációhoz kötni. Mindaddig, amíg ezzel adósok vagyunk, a megszületésekor is ideiglenesnek érzett típuscsoportosítást elfogadjuk és fenntartjuk. – Irod. Berze Nagy János: Magyar népmesetípusok (II., Pécs, 1957); Liungman, W.: Die schwedischen Volksmärchen (Berlin, 1961).