rántócska, ostoros, sudarazás

mozdulatutánzó játék. Egymás mellett elhelyezkedő játszótársak kézfogással „láncot” alkotnak. A lánc egyik vége a „rántó”, a másik vége a „csombék”. Futásnak erednek együtt, majd a rántó erős, kanyarító mozdulattal az egész láncot („ostort”) meghúzza, mire az gyorsan bekanyarodik. A kanyarodás a rántóhoz közelebb eső tagoknak könnyebb, a távoliaknak nehezebb. Legnehezebb szerepe van a „csombék”-nak, aki nagy, gyors léptekkel iparkodik a többivel lépést tartani. Nagy ívben kanyarodik be. Nagyon kell ügyelnie, különben elesik és felgurul. – Irod. Hajdu Gyula: Magyar népi játékok gyűjteménye (Bp., 1971).