régi felföldi hímzések

a → régi dunántúli hímzések és a → régi tiszántúli hímzések között helyezkednek el, mint azoknál számszerűségben és jelentőségben is sokkal kisebb csoport. Egyik része néhány szőrhímzéses párna- és lepedővéget foglal magába, nagyobbik része azonban → szálvonásos-vagdalásos munka. A szőrhímzéses darabok az egykori Gömör és Abaúj-Torna megyék területéről valók s igen közel állnak a régi tiszántúli hímzések csoportjához. Csupán ezeket nem árnyalásosan varrták, noha színesen s a → hamis laposöltés mellett a leöltögetett → laposöltés a fő öltésformájuk. Mintái között megjelennek a madáralakok, egy leegyszerűsített virágtő két oldalán, egymással szembefordulva. Akadnak lendületes rajzú indás-virágtöves kompozíciók is gránátalmákkal, tulipánokkal és rozettákkal. Az indák sajátsága, akárcsak a → torockói hímzéseken, hogy két-két laposöltéses vonalsorból formálták őket, közeikbe pedig pontsorokat helyeztek. Egynéhány piros pamuthímzéses darab is tartozik közéjük, ezeknek motívumai még régiesek, de a hímzések maguk újabbak a korábban felsoroltaknál. – Másik nagy múltú hímzése a vidéknek – főként kisnemesi községeinek – az a kis számú fehérvarrás, amely lenvászon lepedők szélein maradt fenn. Ezeknek rajza és technikai kivitelezése is igen közel áll az úrihímzéshez: nagy gránátalmás, virágtöves, → Isten bárányás és hullámindás mintáit igen sokféle öltéssel dolgozták, melyek között első helyen a szálvonásos-szálszorításos-laposöltéses technikák állnak. – Mégis a régi felföldi hímzések nem ezek alapján közismertek. Készültek igen nagy számmal szálvonásos-vagdalásos hátterű laposöltéses kakasos, kelyhes és rozettás hímzések, amelyeket halottas lepedők betétjeként alkalmaztak. Ezeket, mint az egykori bányavárosok készítményeit, tót vándorárusok vitték széjjel az országba. Tévedés volna azonban azt hinni, hogy valamennyi ilyen technikájú és mintázatú lepedővég „idegen” kezek munkája lett volna. Számos magyar községben a falusiak maguk is varrták. Ezeken a munkákon a motívumokat rendesen zöld és drapp vagy fekete selyemmel varrták, de készítették őket rozsdavörös és kék színnel is. A háttér mindig egyszínű. – Évszámos hímzéseink erről a vidékről – az egy 1677-es keltezésű subrikált lepedővéget kivéve – nincsenek. Stílusa alapján azonban ez a hímzéscsoport is az egész koraiakhoz tartozik. – Irod. Ferencz Kornélia és Palotay Gertrúd: Hímzőmesterség (Bp., 1940); Fél Edit: Ungarische Volksstickerei (Bp., 1961).

Párnavég részlete, gyapjúfonállal hímezve (Feled, v. Gömör m., 18. sz.) Bp. Néprajzi Múzeum

Párnavég részlete, gyapjúfonállal hímezve (Feled, v. Gömör m., 18. sz.) Bp. Néprajzi Múzeum

Halottas lepedő hímzésének részlete (Felföld, 18. sz. eleje) Bp. Néprajzi Múzeum

Halottas lepedő hímzésének részlete (Felföld, 18. sz. eleje) Bp. Néprajzi Múzeum

Lepedő recebetétjének részlete (Serke, v. Gömör m., 18–19. sz.) Bp. Néprajzi Múzeum

Lepedő recebetétjének részlete (Serke, v. Gömör m., 18–19. sz.) Bp. Néprajzi Múzeum

Halottas lepedő vége. Szálvonásos-vagdalásos munka. A kakasok sárga, zöld és kék selyemfonállal készültek (Felföld, 18. sz.) Bp. Néprajzi Múzeum

Halottas lepedő vége. Szálvonásos-vagdalásos munka. A kakasok sárga, zöld és kék selyemfonállal készültek (Felföld, 18. sz.) Bp. Néprajzi Múzeum