repce (lat. Brassica napus L. ssp. oleifera [Mtzg.] Sinks.)

olajnövény. Hazája a Mediterraneum. Nagyarányú művelése azonban csak a 18. sz. végén kezdődött Németalföldről kiindulva. Olaja, mint a legolcsóbb világítóanyag, a városi közvilágítás fejlődésének hatására igen keresetté vált Ny- és Közép-Európában. A 19. sz. elején Mo.-on csupán a legfejlettebb allódiumok és az Alföld közepén a nagyobb parasztgazdaságok foglalkoztak termesztésével. A jobbágyfelszabadítás után a kisparasztok tömegei is bekapcsolódtak a repcetermesztésbe, de miután 1880 körül a repceolaj konjunktúrája megszűnt, többnyire felhagytak vele. A következő évtizedekben a repce a nagyüzemek jellegzetes növénye, parasztok korlátozott mértékben és nem önellátásra termesztették. – Művelésében korán jelentkeztek a nagyüzemi módszerek: soros vetés, gépi kapálás. Betakarítása azonban a gabonafélék aratásához hasonlóan kaszával történt. – Irod. Selmeczi Kovács Attila: A repcetermesztés alakulása a XIX. században Magyarországon (A Magy. Mezőgazdasági Múz. Közl., 1973–1974, Bp., 1975); Selmeczi Kovács Attila: Repcetermesztés az alföldi tanyás gazdaságokban (Ethn., 1975).