nyelvlakat, nyelvre való fogóvetés

megszégyenítő büntetési eszköz volt, amelyet főleg a házasságtöréssel való rágalmazás esetében alkalmaztak. Az elítélt nyelvére lakatot vagy vas fogót tettek és a hóhér a községben így hordozta utcáról utcára (→ meghurcolás). Eredetileg a rágalmazó nyelvét kivágták és ehelyett csak a 17. sz.-tól használták a nyelvlakatot, amelyre a legtöbb adat Debrecenből származik. A köznyelvben e régi büntetési emlék ma is felbukkan a „lakat van a száján”, „nem tesz lakatot a szájára” kifejezésekben. – Irod. Vajna Károly: Hazai régi büntetések (II. Bp., 1907).