róka és a szőlő, a (variációi: a nyúl és a kékkáposzta, a macska és a kolbász stb.)

ezópusi mese, nálunk főként szólásmagyarázó mese, a „savanyú a szőlő”, ill. „macskának kötél a kolbász, ha el nem éri” kifejezés, szólásmondás magyarázatául szolgál. A róka elmegy szőlőt enni, de mivel a fürtök magasan vannak, azt mondja róluk, hogy még savanyúak, éretlenek (a körtéről, hogy fojtós; a macska a kolbászt kötélnek mondja, mivel elérni nem tudja stb.) (AaTh 58; MAT 66*). A magyar változatok Heltai Gáspár gyűjteményén kívül elsősorban szólásgyűjteményeinkben találhatók. A szájhagyományból eddig mindössze Ruszkovics István meséi között került feljegyzésre. A mesének svéd, litván, spanyol és indiai szóbeli változatairól tudunk. Megtalálható már Phaedrus (i. sz. 1. sz.), Babrios (i. sz. 2. sz.) és jóval később La Fontaine (17. sz.) fabulái között, valamint Halm és Jacobs Aesopusában. A szőlővel és a rókával kapcsolatos szólásmondás egész Európában ismert. – Irod. Wienert, W.: Die Typen der griechisch-römischen Fabel (FFC, 56, Helsinki, 1925); Kovács Ágnes: Magyar állatmesék típusmutatója (Népr. Közl., 1958); Liungman, W.: Die schwedischen Volksmärchen (Berlin, 1961); Erdész Sándor–Halmos István–Kovács Ágnes: Ruszkovics István meséi (Bp., 1968).