szitakötögető

→ felelgetős mese, olykor dal, → énekelt mese, ismert mint gólya-mondóka, → hintázó, → kiolvasó, és minta párbeszédes gyermekjáték is. Legrégibb ismert szövege Csaplár Benedek kéziratos gyűjteményében található (Szeged, 1860):

Gyermektanköltemény párbeszédben

A gólya és a gyermek

Gyermek: Gólya! gólya gilicze!

Mit viszesz a szádban?

Gólya: Szörőcskét, bőröcskét.

Gyermek: Minek az a szőröcske?

Gólya: Szitát kötögetni.

Gyermek: Minek az a szitácska?

Gólya: Korpát szitálgatni.

Gyermek: Minek az a korpácska?

Gólya: Disznót hízlalgatni.

Gyermek: Minek az a disznócska?

Gólya: Hályat szőrözgetni.

Gyermek: Minek az a hájacska?

Gólya: Kocsit kenegetni.

Gyermek: Minek az a kocsicska?

Gólya: Földet hordogatni.

Gyermek: Minek az a földecske?

Gólya: Házat építgetni.

Gyermek: Minek az a házacska!

Gólya: Rossz lányokat, legényeket,

Asszonyokat, embereket,

Gyerekeket

Bele csalogatni.

Jól megpuffogatni (MNK 2018A*)

A ma ismert egykorú változatok: Kriza János háromszéki és Vida Sándor Győr megyei szövegei, nem tandalok, hanem tréfás lakodalmi dalok benyomását keltik. Tudjuk, gyermekjátékaink között szép számmal találhatók lakodalmi dalok és → párosítók, legtöbbször leegyszerűsített, elhomályosult vagy szándékosan módosított szöveggel, dallammal. Valószínűnek kell tartanunk, hogy felelgetős meséinknek az iskolai oktatásban is szerepük lehetett, s az ismeretközlés egy sajátos, ma már mosolyt keltő formáját is képezhették. A 19. sz. második és a 20. sz. első felében a szitakötögető már mind a lakodalommal, mind az iskolai oktatással való kapcsolatát elvesztette, gyermekmondókává vált (→ mondókamese). A századforduló idején az egész magyar nyelvterületen ismert volt. Újabb változataiból hiányzik a gólyával való párbeszéd, legtöbbször hintázóként jegyezték fel. – Irod. Kiss Áron: Magyar gyermekjáték-gyűjtemény (Bp., 1981); Gyermekjátékok (A Magyar Népzene Tára, I., Bp., 1951); Berze Nagy János: Magyar népmesetípuosk (I. Pécs, 1957); Kovács Ágnes: Magyar formulamesék típusmutatója (Kézirat az MTA Néprajzi Kutató Csoport Adattárában).