ünnepi étkezés

A különleges alkalmakhoz kapcsolódó, gazdagabb, ünnepélyesebb étkezés beletartozik abba a változatosságra való törekvésbe, amivel az ember életritmusát alakítja, az alkalomnak rangot, magának a hétköznapokénál szertartásosabb étkezési alkalmat szerez. Formailag az ünnepi étkezések közös vonása az étrend összeállításában jelentkező megkülönböztetett figyelem. Az ételek válogatása az ünnepek jellege, hierarchiája és nyilvánossága szerint eltérő, és csoportspecifikus normákhoz erőteljesen igazodik. Ahol a magyar paraszti táplálkozásban a napi főétkezésnek az egész hétre kidolgozott étrendje volt, az általában csak az ételek milyenségét (tészta, hús, főzelékféle) írta elő, a megvalósítás során olcsóbb és drágább, rangosabb és közönségesebbnek számító megoldások közül lehetett választani. Ha a hétköznapi főétkezés különleges munkaalkalom révén nyilvánossá válik, az illető napra szóló étrendi keretben a legkorszerűbbnek, legjobbnak tartott ételeket készítik. – A családi körben elköltött vasárnapi ebéd – de köztük a húsvét vasárnapi is – levessel kezdődik, mint a parasztkonyha majd minden ebédje, de ilyenkor a „leves-család” legrangosabb tagja, nem különleges kivitelben. Tiszta húsleves, de nem marhából, tészta van benne, de nem csigatészta. Követi egy formájában korszerű húsétel és esetleg még sült tészta is. A két húsos fogást azonban össze is lehet vonni, végső soron nem ragaszkodnak konkrét ételek sorához. A ritkább, rangosabb nyilvános ünnepeken az olcsóbb, mindennapi alapanyagok helyett előszeretettel választják a ritkábban használt drágábbat egy-egy ételhez. Rozskenyér – vidéken a húsvéti szentelt „kalács” búzakenyér – tésztából sült cipó; a lakodalmi tejbekása ott készül legelőször köles helyett rizsből, ahol termelnek kölest és az közönséges étel. – Sajátos az étrend szerepe a családi élet, eseményeinek kiemelkedő nyilvános ünnepein. Közülük legrangosabb a → lakodalom, amelynek gazdag lakomája akkor sem maradhatott el, ha a családot hosszú időre nélkülözésre juttatta. A lakodalom főétkezésénék étrendje minden részletében kimunkált és kötött. Meghatározott a fogások száma, sorrendje és részleteikben is az egyes ételek. Ettől a közönségesebb forma irányába csak minimálisan lehet eltérni jelentős presztízsveszteség nélkül. Ennek ellenére időben mégsem túl hosszú ezeknek az étrendeknek érvénytartama, mert az ételkészítés, ételszerkesztés tekintélyt adó újításai, az értékes új nyersanyagok elsőként szabályszerűen éppen a lakodalom étrendjére vonulnák be leggyakrabban. Idővel megszokottá válva lassan lejutnak a keresztelőlakoma, a tor, a búcsú és később a vasárnapi étrendre. – Viszonylag legkonzervatívabb étrendűek a kiemelkedő böjti alkalmak, ünnepek. Nagypéntek, a kat.-oknál dec. 24. étrendje az egyházi előírások keretében megengedett széles választék ellenére részleteiben is pontosan kidolgozott, s noha az alkalom nem nyilvános, mégis szigorú érvényű. Ezek az étrendek tartósabbak időben a hasonlóan részletezett lakodalmi és egyéb elvárásoknál, de felcserélés, átalakítás természetesen itt is bekövetkezik. Az étrend stabilitása gyakran nagyobb a dolog lényegénél amit az étrend eredetileg kifejezett. Az egyházi böjti előírások változását, enyhülését az étrend ilyen jellegű átalakítása általában késve követi. A szilveszter böjtös ünnepből „bőved estévé” való alakulása ellenére az utóbbi étrendje sokszor a korábbi böjtös étrend ételeiből áll, vagyis ugyanazok az ételek, csak hússal, zsírral készülnek. Böjtös bableves helyett kolbászos bableves, lepénykenyér helyett zsíros pogácsa. – Az ünnepi étkezés szabályszerűségei gyakran adnak módot lezajlott táplálkozásbeli újítások mibenlétének, indítékának, útjának és időrendjének felismerésére. Ételek és hiedelemképzetek összeszövődése az ünnepi étkezés kapcsán a leggyakoribb. Meghatározott helyzetben fogyasztott, egyébként közönséges ételekhez kapcsolódnak elsősorban egészség-, bőség- és termékenységvarázsló, ill. bajt hozó értelmezések. Az ilyen kapcsolat lehet indíték az illető étel étrendi helyének tartós megőrzésére, de az étel felcserélésekor a hiedelemképzet gyakran az új ételhez is társul. Így a hiedelmi háttér általánosságban nem közvetlen bizonyíték az étel étrendi helyének korában. Gazdasági események közös étkezéssel, férfi körben való megünneplése alkalmával gyakran kényszerítő körülmény nélkül, a szertartás szerint férfiak főznek. – Irod. Sz. Morvay Judit: Az ünnepi táplálkozás a Boldva völgyében (Ethn., 1950); Cs. Pócs Éva: A karácsonyi asztal és a karácsonyi vacsora hiedelemköre (Népr. Közl., 1965).