üzenet

az a szerelmi daltípus, amelyben az idegenbe szakadt, ill. kedvesétől eltiltott szerelmes hírt ad magáról, köszönti kedvesét. Az üzenet történhet szóban (madárral széllel, felhővel stb.), írásban (versben, levélben) és jelképes ajándék formájában (gyűrű, kendő, virág stb.). A daltípus a 17. sz. kéziratos szerelmi énekeitől napjaink folklórjáig fokozatosan veszített népszerűségéből és jelentőségéből, ezért ritkább is szerelmi dalaink között, mint a katona-, summásdalok, ill. rabénekek között. Az üzenet többnyire panaszos hangú, az énekes vallomását és jókívánságait is magába foglalhatja. Egyik legismertebb és legszebb példája az alábbi erdélyi népdal:

Repülj, madár, repülj,
Ménaságra repülj,
Az én galambomnak
Gyenge vállára ülj!
Mondjad, én küldtelek,
Mondd, hogy beteg vagyok,
Szerelem tömlöcben,
Térdig vasban vagyok...

Az üzenetek kezdőképe (a vers, levél vagy madár küldése a kedveshez) költői sablonná vált, és a népköltészet számos más műfajtípusában is szívesen alkalmazzák (pl. → verses levél kezdeteként; balladabetétként stb.). – Irod. Küllős Imola: Kísérlet a magyar népköltészet szerelmi dalainak tipologizálására (Népi Kultúra – Népi Társadalom, 1970).