vadkacsafogás tökhéjlepellel

a vadász állig beül a vízbe, s kitekintő nyílásokkal ellátott üres tökhéjat borít a fejére, majd a közelébe úszó, gyanútlan vadkacsákat kézzel megfogja. A Bodrogközben, a Nagysárréten, a bukovinai magyaroknál a múlt század végén még élő gyakorlat volt a vadkacsa- és szárcsafogásnak ez a módja. Ezt a madárfogást örökítette meg Antonio Tempesta (1555–1630) olasz művész is egyik metszetén. Azonos leplező madárfogást ismerünk Kínából, Indiából (itt tök helyett cserépfazekat használnak), a Nílus mentéről, Mexikóból, az Antillák szigeteiről és D-Amerikából, ahonnan – a bolíviai mojo indiánok madarászatát ismertetve – Éder Xavér Ferenc magyar jezsuita szerzetes említi először. – Irod. Ecsedi István: Népies vadfogás és vadászat a debreceni határban és a Tiszántúlon (Debrecen, 1933); Szűcs Sándor: Pusztai szabadok. Rajzok a régi Alföld életéből (Bp., 1957); Gunda Béla: Ethnographica Carpatho-Balcanica (Bp., 1979).

Vadkacsafogás tökhéjlepellel (Bodrogköz)

Vadkacsafogás tökhéjlepellel (Bodrogköz)