vállalkozó

1. speciális munkát önállóan vállaló ember. Ilyen pl. a fuvaros, hajós (hajósgazda), tutajos (lápgazda), továbbá az építkezéseken dolgozó szabad és kisiparosok (pl. falverő, → téglaverő, vályogverő, → kútásó stb.), a családi s főként idegen munkaerőt igénybe vevő kishaszonbérlők, ill. részesbérlők is (→ bérlő). – 2. A munkások és a munkaadók közé beékelődő tőkés, aki az anyagi eszközök és a szükséges munkaerő előteremtésével és megszervezésével az időszakos munkát elvégezteti. E tőkés vállalkozók a kapitalizmus idején tevékenykedtek, elsősorban a nagyobb tőkebefektetést és több munkáskezet, valamint ügyintéző szervezetet kívánó munkálatokat (út-, vasútépítés, ármentesítési töltésépítés, fakitermelés és -feldolgozás, bányászat, különféle építkezések, tömeges szállítások stb.) végeztették; a mezőgazdasági nagyüzemek általában, nem vették igénybe segítségüket. Nagyobb és hosszantartó tömegmunkákon elkülönült a fő- és az → alvállalkozó szerepe és munkaköre; kiépült a vállalkozói hajcsárapparátus; e személyekből az alvállalkozón kívül a → munkavezető volt közvetlen kapcsolatban a dolgozókkal. Bizonyos esetekben a → bandagazdák is vállalkozók, s főként az alvállalkozó emberének tekinthetők, esetenként ők maguk váltak alvállalkozókká. – A 19. sz. 50-es éveitől mind gyakrabban adták ki a nagyobb földmunkákat árlejtés (versenytárgyalás) útján a legkedvezőbb (olcsó és gyors munkát ígérő) ajánlatot tevő vállalkozónak. A vállalkozói rendszer legkorábban az út- és vasútépítkezéseken alakult ki, az ott bevált módszereket alkalmazták az ármentesítési, elsősorban a töltésépítési munkálatokon is. Kezdetben a vállalkozói haszonkulcsot megszabták, később szabaddá vált, fokozódott a kizsákmányolás, vele a munkahajsza. Mivel a vállalkozók kezdettől fogva szakmánybért (→ szakmánymunka) fizettek, a munkálatok elvégzését meggyorsították, egyben hozzájárultak a hivatásos → kubikosság kialakulásához is. Hasonló a helyzet a → vasúti munkás, → építőmunkás és → erdőmunkások esetében is. (→ még: agrármozgalom) – Irod. Katona Imre: Átmeneti bérmunkaformák (A parasztság Magyarországon a kapitalizmus korában, 1848–1914. II., szerk. Szabó István, Bp., 1965).