Vértesalja

a Vértes hegység Ny-i, D-i, K-i peremterülete. Néprajzilag hozzátartozik a Móri völgy, a Zámolyi-medence, a → Sárrét, és a Velencei-tó környéke is. A honfoglalás kora óta az ország fontos központi szerepkörű területe. Középkori lakossága valószínűleg déli, DK-dunántúli kapcsolódású volt. Társadalmi fejlődése, anyagi kultúrája is azzal a vidékkel lehetett rokon. Népessége a hódoltság idején rendkívül erősen lepusztult. Nagy létszámban költöztek területére telepesek, a magyarokon kívül németek. Híressé vált borászata történelmi borvidékeink közé tartozik (Mór). Szőlészete a Vértesalja egyik sok évszázados, még a telepítések előtti gazdasági központjának, a csókakői uradalomnak a hagyományain bontakozott ki. Jelentős központja volt Székesfehérvár, úgyis, mint városi centrum, úgyis, mint jelentős paraszt-polgári közösség települése. Középkori hagyományokban gazdag, magyar paraszti kultúrája összekötő kapocs az Alföld és a Kisalföld népi műveltsége között. Jelentős uradalmi területein a szegényebb rétegek számos archaikus jelenséget őriztek meg. Nevezetes községei: Csákvár és Zámoly.