veszekedő

A középkor óta kedvelt → vetélkedések (altercatio) tréfás paraszti változata. A skolasztikának kedvelt okfejtési formája volt a felhalmozott érvek szembeállítása, vita módjára. A 15. sz. végi magyar nyelvű kódexirodalomban már feltűnik a vitatkozó dialógus, melyben az ellenkező álláspontot személyek vagy allegóriák, absztrakciók képviselik. A barokk iskolai színjátszásnak szintén kedvelt műfaja: vetélkedik a bor és víz, a paraszt és diák stb. – A népköltészetben a vetélkedésnek többféle formája is továbbélt, és a sok változatban található virágok vetélkedése mellett találunk tréfás veszekedőket is, ahol a szembenálló felek egymást ócsárolják. → Bordal formáját is öltheti a részeges férfi és asszony veszekedése. Tréfás szópárbajt vívhatnak a vőfélyek a → lakodalom során. Külön → köszöntőjátékként is feltűnik a veszekedő, pl. a bukovinai székelyeknél → karácsonykor. Másutt a → húsvéti köszöntés során hangzik fel a gyermekek tréfás szópárbaja. – Irod. Dömötör Tekla: Népies színjátszó hagyományaink és az iskoladráma (Az ELTE Bölcsészettudományi Karának Évkve az 1952–53. évre, Bp., 1953); Berze Nagy János: Baranyai magyar néphagyományok (I., Pécs, 1940).