Vikár Béla (Hetes, 1859–Dunavecse, 1945)

tanár, nyelvész, műfordító, folklórkutató, az MTA tagja (l. 1911). 1889-től az országgyűlési gyorsiroda tisztviselője, majd nyugdíjazásáig (1921) vezetője. A folklórszövegek, dallamok hiteles rögzítésére törekedett, somogyi gyűjtését 1890-ben gyorsírással végezte, de 1895-től fonográfot használt úttörőként, megalapozva azt a modern módszert, amely népzenekutatásunk tudományos világszenzációt jelentő kibontakozásához vezetett. Országos gyűjtésének csupán somogyi anyagát tette közzé, bár felvételeit Bartók kótára tette át, sztenografált szövegeit pedig Gergely Pál megfejtette. 1889. évi finno.-i útja óta a finn folklór is foglalkoztatta, 1909-ben megjelent klasszikus Kalevala-fordítása. Lefordította Rusztaveli grúz eposzát is (A párducbőrös lovag, Bp., 1917). – F. m. Somogymegye népköltése (MNGy, Bp., 1904); A regős ének (Bp., 1907); Magyarázatok a Kalevalához (Bp., 1935). – Irod. Volly István: Somogyi „Kalevala”, Vikár Béla Somogyban (Kaposvár, 1959); Kodály Zoltán: Emlékezés V. B.-ra (Visszatekintés, II., Bp., 1964).

Vikár Béla

Vikár Béla