virrasztóének, halottas, halotti ének

virrasztás alkalmával az előénekes, siratóasszony, imádkozóasszony, énekesasszony, diktás, énekvezető stb. vagy kántor által vagy vezetésével előadott énekek. A virrasztó vezetői saját énekgyűjteménnyel rendelkeznek, melyből a halotthoz, a halálesethez leginkább illő darabokat válogatják össze. Társadalmi helyzetük helyileg változó: közösségi megbecsülésből a hagyomány továbbvivőjeként kapta tisztségét, vagy a szegénység vitte rá, hogy így keresse kenyerét. Lajtha László a Sopron megyei virrasztóénekekről megállapította, hogy középkori énekektől, 16. sz.-i → históriás énekeken, népdalformulákon át, népies műdalelemeket tartalmazó kántorcsinálmányig minden található a virrasztóénekek között. A legkedveltebb gyűjtemény Illyés István zsoltárokat és halotti énekeket tartalmazó kiadványa, mely 1693-ban jelent meg először és 1921-ig sok kiadást ért meg. E században 19. sz.-i kiadásai forogtak közkézen Sopron megyében. A virrasztóban énekeltek egyházi énekeket, nem hivatalos egyházi dallamokat és szövegeket, de vásáron árult ponyvából tanult szövegeket is. Az ország más területein is hasonló vegyes anyagból állhatott a virrasztó repertoárja, a virrasztó vezetőjének felkészültsége szerint, a helyi és egyéni ízlésnek, hagyományoknak megfelelően. A szövegek java része moralizáló jellegű, a halotti búcsúztatókra (→ halott búcsúztatása) emlékeztető, első személyben megszólaló, de általánosabb jellegű és érvényű versezet. A témák között szerepelnek bibliai történetek, melyeket egyéb alkalmakkor is énekelhettek, valamint → Mária-énekek és → zsoltárok. Az újabb keletű búcsújáró, szentimentális szövegek és népieskedő kántorcsinálmányok megbontották a hagyományos virrasztók rendjét. A szövegek egy része kötött, vagyis ugyanazzal a dallammal éneklik mindenütt, de gyakoribb a vándorszöveg, amikor ugyanarra a dallamra más-más szöveget énekelnek. A virrasztás menetét a virrasztó vezetője határozza meg, az énekeket ő osztja be, elkezdi s a többiek, ha tudják, vele éneklik. Prot.-oknál általában a virrasztók közül hol az egyik, hol a másik vagy a kántor kezd el egy-egy halotti éneket és diktálja soronként a többieknek. – A virrasztóének zenei szempontból sem egységes. Elsősorban különböző korú, magyar vagy idegen eredetű műzenei termékek találhatók benne, melyek jelentős része valamilyen formában írásos forrásokban is fennmaradt (16. s főleg 17. sz.). Ezeknek a virrasztáshoz való kapcsolódása a következőket vonta maga után: 1. a szervezett keret biztosította megmaradásukat, hagyományuk folytonosságát; 2. e keretnek a felsőbb irányítástól való függetlensége, a zenei írás-olvasás hiánya e dallamoknak a népzene tendenciái szerinti variálódását segítette elő; 3. ugyanez őrizte jelentős külső befolyás nélkül hagyományos előadásmódjukat. Így a virrasztóének-anyag a dallamtörténet számára szállít kiegészítő adatokat, másrészt, dallamai közt, sok idegen eredetű lévén, azoknak meghatározható korszak alatt lejátszódó variálódásából a népi ízlést, formaérzéket illetően enged következtetéseket, végül segítséget nyújt egyes stílusok eredeti előadásmódjának rekonstruálásához. – Irod. Csomasz Tóth Kálmán: Halottas énekeskönyveink dallamai (Emlékkv. Kodály Zoltán 70. születésnapjára, Bp., 1953); Lajtha László: Sopron megyei virrasztó énekek (Bp., 1956); Kiss Lajos: Zenetörténeti emlékek szlavóniai virrasztó énekekben (Ethn., 1966); Siratók (A Magyar Népzene Tára, V., 1966); Kiss Lajos: XVI–XVIII. századi zenei emlékek népi dallamváltozatai Szlavóniában (kandidátusi értekezés, 1970).

Nótás Kasza Katalin énekelni indul virrasztóba. Tarisznyájában borosüveg (Csököly, Somogy m., 20. sz. eleje)

Nótás Kasza Katalin énekelni indul virrasztóba. Tarisznyájában borosüveg (Csököly, Somogy m., 20. sz. eleje)