vizespad

állvány nagyobb víztárolók, ritkábban tejesedény (tejespad, köcsögálló) elhelyezésére a konyhában, ill. benti főzésnél szobában, néhol a tornácon. Egyéb elnevezései: viz-, dézsapad (általánosan), kártyapad (Erdélyben), korsóálló, korsólóca (Alföldön), vízszék (a Felvidéken), korsú-, sajtár-, vödörtartó (DNy-Mo.-on). Alján áll gyakran a mosdóteknő, ill. mosdótál vagy a moslékos dézsa. Kezdeti fokon pusztán egy vastagabb deszkát tettek az edények alá a földpadló kisárosodása ellen. Az erény magasra helyezése a feldöntés ellen véd, erre szolgálhat: tőke, földpadka, ill. fából épített állvány. Változatlan formában használtak vizespadként támlátlan padot (palóc vízlóca, hosszúszék, ill. nagyobb zsámoly). Talán ilyen egyszerű padfélét említenek egy 1741-es hódmezővásárhelyi iratban is korsópad és korsós szék néven. Az eleve erre a célra kialakított vizespad a mo.-i parasztházban valószínűleg csak a 19. sz. folyamán jelent meg. Általában kétpolcos, fenn többnyire korláttal, a lapján néha 2– 4 kerek kivágás található az edények számára. – Irod. Malonyay Dezső: A magyar nép művészete (I., Bp., 1907); Gönczi Ferenc: Göcsej s kapcsolatosan Hetés vidékének és népének összevontabb ismertetése (Kaposvár, 1914); Kós Károly–Szentimrei Judit–Nagy Jenő: Kászoni székely népművészet (Bukarest, 1972).

„Vízpad” vagy „kártyapad” 1. Régiesebb típus, alul szappantartó polccal, fenn csuportartó szeggel (Kászonimpér, v. Csík m.) 2–3. Cipőtisztító eszközöknek alul fiókos típus, felül csuporpolc (Kászonfeltíz, v. Csík m.)

Vizespad és részlete (lelőhely: Tiszaigar, Szolnok, készítőhely: Tiszafüred, 1840-es évek) Bp. Néprajzi Múzeum

Kapu faragásának részlete virágbokor alján vízfolyás dísszel (Bánffyhunyad, v. Kolozs m., 20. sz. első fele)

Tűzött díszítésű kötény részlete, vízfolyásos mintával (Csővár, Pest m., 20. sz. dereka) Bp. Néprajzi Múzeum