vörös kerámia, vörös edény

a máztalan cserépedények egyik csoportja. Természetes agyagból kiégetett edény, amelynél a nyersanyag vastartalma viszonylag nagy és emiatt égetés során vörös színe lesz az edénynek. Ha a szükséges vastartalom hiányzik, akkor égetés után vörös földfestékkel öntik le az edényt a használó közösség kívánsága szerint. – Az ókori népek is ismerték a vörös kerámiát. A pannon kultúra terrakottájának, a terra sigillatának, provinciális utánzata: igen finoman iszapolt, többször megszűrt, vörösre égetett agyag. A középkorból származó tároló- és főzőedényeink között is sok vörös edény található. Legtöbb fazekasközpontban készítik vagy készítették. Híresek a kalocsai vörös edények. Napjainkig kedveltek a tatai vörös kanták, korsók és perselyek. A vörös edények felületét gyakran fényesítették és kaviccsal súrolták ugyanúgy, mint a fekete edényekét. A másik kedvelt díszítés az edény felületénél sötétebb színárnyalatú vörös → földfestékkel való festés, amelyet eszköz nélkül – ujjal vagy egy botocskára kötözött szőrcsomóval, egyszerű ecsettel – végeztek. – Irod. Wartha Vince: Az agyagipar technológiája (Bp., 1892); Körmendi Géza: A tatai fazekasság története (Komárom, 1964); P. Brestyánszky Ilona: Ismerjük meg a kerámiát. A kerámia és a porcelán története (Bp., 1976).

Aratókorsó vörös kerámiából. Felirata: „Ifjú Hallai Mihály Építette 1801-dik Esztendőnek utolsó holnapjában ezt a korsót. Készülése pedig volt Érsek lakó Kalotsa Városában Étel Ital álom Szükséges ez három kiváltképen nyáron” (lelőhely: Dunapataj, Bács-Kiskun m.) Bp. Néprajzi Múzeum