Zoborvidék

Nyitra város szomszédságában a Zobor és Gimes hegyek aljában fekvő magyar településcsoport megjelölésére használt tájnév. Ismeretes Zoboralja szinonim megnevezése is. A honfoglaláskorig visszanyúló szélesebb kiterjedésű nyitrai magyarság a 18. sz. óta elszigetelt, sajátos fejlődésű és kultúrájú maradványa. Alsóbodok, Béd, Csitár, Egerszeg, Gerencsér, Geszte, Gimes, Kolon, Menyhe, Pográny, Vicsápapáti, Zsére és a sok tekintetben más kulturális sajátosságokat mutató Barslédec községeket számíthatjuk területéhez. Néhány települése szlovák lakosság (gazdasági cselédek) beköltözésével a közelmúltban (19. sz.) átrétegződött, mint pl. Szalakuz. Helyi viszonylatot fejez ki a vízmegiek (Nyitraegerszeg és Vicsápapáti) és a hegymegiek (Menyhe és Béd) megkülönböztetése. A Zoborvidéki falvak peremtáji helyzete, nyelvszigetté válása számos archaikus jelenség és jellemző vonás fennmaradását eredményezte, amelyek különösen a folklórban az utóbbi évekig töretlenül éltek. Kodály Zoltán Zoborvidéken kezdte népzenei gyűjtéseit. Az anyagi kultúra jelenségeit a D-kisalföldi fejlődés közvetlenül befolyásolta. – Irod. Manga János: Ünnepi szokások a nyitramegyei Menyhén (Bp., 1942); Putz Éva: A kolonyi lagzi (Pozsony, 1943); Sz. Morvay Judit: Néprajzi adatok a Zoborvidékről (Népr. Közl., 1957); Ács Tibor–Sima Ferenc: Vétessék ki szóló szívem. Szlovákiai magyar népballadák (Pozsony–Bp., 1979).

Gádor a lakóház bejáratánál (Alsócsitár, v. Nyitra m., 19. sz. vége)

Szerelmi ajándéknak készült faragott guzsalytalp (Barslédec, v. Bars m., 1936)

Idős asszony, fején esőabrosszal (Zseré, v. Nyitra m., 1981)

Faragott kereszt római katolikus temetőben (Barslédec, v. Bars m., 19. sz. vége)

Utcakép (Alsócsitár, v. Nyitra m., 1981)

Lakóház (Barslédec, v. Bars m., 19. sz. közepe)

Zsúpfedeles présház a szőlőhegyen (Barslédec, v. Bars m., 19. sz. második fele)

Présház (Barslédec, v. Bars m., 19. sz. első fele)

Pajta (Barslédec, v. Bars m., 19. sz. vége)